Szörnymánia

2011. 03. 12.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Az embereket mindig is megbabonázták a szörnyek. A különböző mitológiák telis-tele vannak különös és félelmetes lényekkel, beleértve az ókori görögök félig bika, félig ember minotauruszát, a zsidó folklór agyag szörnyét, Gólemet, a brit tündéreket és a kínai sárkányokat.

Habár ezeknek a szörnyeknek a többsége csupán a fantázia terméke,  1-2 évszázaddal ezelőtt még szentül hittek a létezésükben. Manapság már sokkal racionálisabban állunk a kérdéshez, ám valljuk be, időnként minket is magával ragad a szörnymánia és libabőrös karral hallgatjuk az Isten ezen kegyvesztett teremtményeiről szóló történeteket. Rövidke összeállításunkban a legismertebb bestiákat gyűjtöttük egy csokorba.

Bigfoot – a nagylábú

Észak-Amerika szörnye. Senki se tudja, miféle lény, pusztán az a vélemény egyöntetű róla, hogy jó nagy lábnyomokat hagy maga után.

Bigfoot az ismertségét egy 1967-ben, a kaliforniai Bluff Creekben készült rövidke filmfelvételnek köszönheti, melyen egy magas, emberszerű szőrös alak látható, amint átvág egy tisztáson.

A felvétel eredetisége nem bizonyított, gyanús, hogy átverés.

Amennyiben Bigfoot mégis létezik, nagyon ügyes, ravasz, nyomait nagyon ügyesen tünteti el, hiszen még soha egyetlen rá utaló fogat, csontdarabot se találtak, nemhogy egy elhunyt példányba botlottak volna.

Vámpírok

 

Bram Stoker Drakulája indította el a vámpír-hisztériát, mely mostanában ismét a tetőfokára hágott, köszönhetően Buffynak, az Alkonyatnak, a Vámpírnaplóknak és társaiknak. Annak ellenére, hogy a vámpírok bizonyítottan a fantázia termékei, egyesek oly erősen hisznek bennük, hogy önmagukat is eme vérszívókkal azonosítják, és egyesek közülük egészen odáig elmennek, hogy vért is isznak.

Vérfarkasok

Ember és bestia szörnyű keveréke. Azt rebesgetik, hogy 1764-ben egy vérfarkas garázdálkodott a francia vidéken, egy furcsa farkasszerű lény, ami tucatjával mészárolta a falvakban élőket. A történetet a Farkasok szövetsége című 2001-es produkció dolgozta fel. A vérfarkasok tulajdonképpen likantróp lények, azaz olyan emberek, akik állatokká képesek változni. A transzformáció történhet a saját akaratukból, vagy bizonyos napok függvényében, többnyire telihold idején.

Nem tudni, hogy a vérfarkas legendájának gyökerei honnan származnak, ám valószínűsíthető, hogy a gyökereit a rendkívül ritka Ambras- vagy közismertebb nevén farkasember-szindrómában kell keresni, mikor is egy hibás kromoszóma miatt a kórban szenvedők arcát és egész testét sűrűn benövi a szőr.

A Loch Ness-i szörny

Egyetlen szörnyeket taglaló felsorolásból se hiányozhat a skót víziszörny. Habár nem ő az egyetlen titokzatos vízi lény, kétségkívül ő a legismertebb.

 

A legkorábbi beszámoló Nessie-ről 1933 májusában érkezett és mondhatni, azóta valóságos turista-zarándokhellyé változtatta otthonát, a Ness tavat. A lelkesedés annak ellenére is töretlen, hogy 2003-ban a BBC szakemberei az utolsó rejtett zugig átkutatták a tavat, de semmit se találtak. Egyes feltételezések szerint az újra meg újra felbukkanó szemtanúk egy meteorológiai jelenséget, adott időjárási körülmények között kialakuló víztölcséreket látnak.

Szirének

Rémlik még valami az Odüsszeuszból? Ha nem is adtuk rá a fejünket az elolvasására, és örültünk, hogy végre lapozhattunk a tankönyvben, az valószínűleg megmaradt, hogy a bolyongó Odüsszeusz úgy hallgathatta meg a szirének énekét, hogy közben hajója árbócához kötözték, nehogy elcsábuljon, társainak pedig viaszt öntetett a fülébe, megelőzendő a bajt. Tulajdonképpen ősi erkölcsi figyelmeztetés ez arra, hogy ellen kell tudni állni a kísértésnek. És, hogy valóban léteznek-e szirének? Nos, elég nagyok és mélyek a tengerek, sose lehet tudni, mi bukkan fel a mélyükről…

Chupacabra

A Bigfoot nagy lábnyomairól nevezetes, a szintén Amerikában honos chupacabra (ejtsd: csupakabra) viszont már kevésbé ártalmatlan: útját állati tetemek szegélyezik. A kecske a kedvence, de a macskákat, birkákat, nyulakat, kutyákat, csirkéket, kacsákat se veti meg. A szörnyet meglehetősen sokféleképpen festik le, ám abban a legtöbb beszámoló megegyezik, hogy olyan 120-150 centi magas, rövid, de erős lábakkal, hosszú karmokkal rendelkező, ijesztő vörösen izzó szemű rémtől kell rettegniük a fent felsorolt állatoknak.

Az első hírek eme lények létezéséről 1995-ben röppentek fel Puerto Ricóban. Nem tudni, honnan származhat, ám sokan úgy tartják, hogy az Egyesült Államok kormánya által folytatott titkos kísérletek eredménye, melyeket a helyi dzsungelben hajtottak végre. Azóta már Mexikóból, Chiléből, Nicaraguából, Spanyolországból, Argentínából, Floridából, Texasból és Új-Mexikóból is jelentették a szörny felbukkanását, ami arra enged következtetni, hogy igencsak szeret utazni.

Champ

Nehogy már csak a skótoknak lehessen híres taviszörnyük! Amerikának is megvan a maga Nessie-je. Ő Champ, a Vermonttal, New Yorkkal és Kanadával határos Champlain tó réme. Egyesek szerint 3 méter hosszú, mások viszont 30 méterről beszélnek. Bőre sötét, dudorokkal tarkított, feje egyszerre kígyóéra és kutyáéra emlékeztet.

1981-ben a New York Times leközölt egy fényképet, melyen állítólag a szörny látható. Nagy szenzáció volt, de végül kiderült, szó sincs szörnyről. A 2003-ban végzett vizsgálatok szerint a fotón egy vízen úszó fadarab látható.

 

Sárkányok

Süsü azon szomorkodott, hogy neki csak egy feje van, na meg hogy távolról se oly gonosz, mint családjának többi tagja. Nem tudta, hogy Kínában nem dívik gonosznak tartani a sárkányokat, ott nem rettegik fajtáját, nem árulnak ellenük sárkányfüvet, hanem tisztelik őket és úgy tartják, szerencsét hoznak. Egy azonban Süsüben, a hétfejű gonosz tűzokádóban, valamint a színesebb, díszesebb kínai sárkányokban is ugyanaz: mitikus, hüllőszerű lények, akik felettünk állnak, és alig van kultúra, ahol ne találkozhatnánk valamelyik alfajukkal.

Óriáskalmár

Végül egy szörny, ami valóban létezik. A tengerészek évszázadokon át regéltek az óriás csápos szörnyekről. Mint kiderült, nem a hónapokon át tartó vitorlázás és a rum féktelen vedelése ment az agyukra. A szörny létezik, neve óriáskalmár (Architeuthis dux). Nagyon keveset tudni róla, időnként a partra sodor egy-egy elpusztult példányt a víz.



Szerző

donna.hu



Scroll to Top