Emlékszem, az elsői szülői értekezletet izgalommal vártam. Hiszen emlékeimben a szülői értekezlet egy olyan dolog volt, amelyben rólam esett szó: komoly, felnőtt program. Valóban én lennék az a felnőtt, aki a saját gyermeke komoly dolgai miatt szülői értekezleten fog részt venni? Könnyekig tudtam hatódni a gondolattól.

Ma már, jó néhány szülői értekezleten túl nem a meghatottságtól sírok. Már nem szeretem eme eseményt, már semmi fennkölt, semmi megható, semmi szép nincs benne. Egyszerűen fontos, szülőként ott a helyem. Szívesen is megyek, hiszen az óvónénik, a szülőtársak aranyosak, jó is kicsit együtt lenni.

Mi hát a baj? A baj ott van, hogy szinte minden alkalommal van 1, maximum 2 olyan szülő, aki remek kérdéseivel megállítja az amúgy 10-15 percben átadható információáradatot, amelyet gyorsan lejegyzetelnénk, majd aki siet, elillanhat, aki ráér, elcseveghet még kedvére. Keresztkérdések. Igaz, nem oda illik teljesen, messzire tekint, már, vagy még nem aktuális, nem baj. A „beszéljünk a semmiről!” a kedvencem. Nézzünk csak ezek közül egyet, hogy lássuk, miről is van szó:

„Ha részt veszünk a zeneovi foglalkozásain, könnyebb lesz a szolfézs másodikban?”

Egy kicsit olyan ez, mintha valaki megkérdezné, hogy az összeadás megtanulása segíteni fog-e a gyereknek, amikor az egyetem matematika szakára felvételizik...

De az alapvető gond nem is a kérdés, hanem hogy a kérdések nagyon sok újabb kérdést szülnek. A kérdések minőségében pegig azt a folyamatot észlelhetünk, hogy egyre rosszabbak és rosszabbak. Könnyűszerrel eljutunk bárhová, már rég nem az óvódáról és a gyerekekről van szó, az idő, a drága idő pedig telik.

Aztán ott vannak a bevállalós Anyucik. Úgy is mondhatnánk, hogy a stréberek. Akik a szülői értekezlet kezdetétől azon vannak, hogy kitalálják, hogyan is lehetne némi pénzzel és munkával valamit megváltoztani. Miért is ne varrjunk a kis székekre párnákat? Szegény gyerekek, olyan kemények a székek… Ha már párnákat varrunk, mi lenne, ha egy szombaton lefestenénk az összes kisszéket?

Mekkora ötlet. Úgy is annyira ráér mindenki, senkinek sincs jobb dolga. Miért is ne lehetne minden szombaton valami hasznosat csinálni?

Képek forrása: flickr.com