Elvileg általános iskolában felvételi vizsgát nem lehet tartani, a játékos bemutatkozó foglalkozások – még ha azok több órán keresztül, több tárgyból tartanak is – vagy beszélgetések ellen azonban nincs kifogás. Hallani, hogy sorshúzás útján döntenek a túljelentkezőkről, s igyekeznek elkerülni a szegregált iskolák kialakulását is… Vegyük úgy, hogy az iskolaválasztás szabad. A szaktanárok megválogatásáról azonban ne is álmodjunk, ezt még a jogszabályok is csak feltételes módban említik.  

Elvileg általános iskolában felvételi vizsgát nem lehet tartani, a játékos bemutatkozó foglalkozások – még ha azok több órán keresztül, több tárgyból tartanak is – vagy beszélgetések ellen azonban nincs kifogás. Hallani, hogy sorshúzás útján döntenek a túljelentkezőkről, s igyekeznek elkerülni a szegregált iskolák kialakulását is… Vegyük úgy, hogy az iskolaválasztás szabad. A szaktanárok megválogatásáról azonban ne is álmodjunk, ezt még a jogszabályok is csak feltételes módban említik.  

Jogunk van viszont ahhoz, hogy gyermekünk fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeres, részletes és érdemi tájékoztatást kapjunk. Csak akkor tudunk megfelelően élni egyéb jogainkkal, ha elegendő információval rendelkezünk az iskola életéről, az azt szabályozó dokumentumokról. Épp ezért elengedhetetlen, hogy az iskolai alapdokumentumokat - pedagógiai program, házirend, szervezeti és működési szabályzat – megismerhessük. Vegyük a fáradtságot, és böngésszük át ezeket, legalább egyszer.

A megfelelő tájékoztatáshoz tartozik az érdemjegyek, szöveges értékelések rendszeres beírása az ellenőrzőbe, az írásbeli témazáró dolgozatok megtekintése, kérés esetén másolatának megküldése. Nem elegendő például, ha a félévi bizonyítványból értesülünk arról, hogy gyerekünk megbukott. Ilyen esetben joggal panaszolhatjuk be a tanárt. Az érdemjegyek nagyon fontos szerepet játszanak, hiszen a felvételi sikere, illetve a továbbtanulás lehetősége függhet tőle. Tisztában kell lennünk az értékelés rendszerével és alapelveivel, az iskola által alkalmazott helyi tantervben meghatározott szabályokkal. Ha ugyanis a gyermekünk minősítése nem annak megfelelően történt, illetve a minősítéssel összefüggő eljárás jogszabályba vagy a tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésekbe ütközik, akkor jogorvoslattal élhetünk. Az iskolaszékhez, vagy az oktatási jogok biztosához is fordulhatunk. Ha úgy érezzük, hogy gyerekünket alul értékelték, kérhetjük, hogy független bizottságnál tegyen félévi vagy év végi vizsgát.

Természetesen mindenkinek jobb, ha nem kerül sor ilyen megoldásra, ezért vegyünk részt a szülőértekezleteken, fogadó órákon, még akkor is, ha felesleges időpocsékolásnak tűnik a dolog, mert jól tanul a gyerek. Vagy épp ellenkezőleg, ódzkodunk attól, hogy újra és újra fejmosást kapjunk csemeténk miatt.

A szülői munkaközösség tagjának lenni, amolyan „nemszeretem” feladat, pedig sok kérdésben nem hozható döntés az ő megkérdezésük nélkül. Így például év elején a szülői értekezleten felvázolt várható kiadásokról – osztálykirándulás, farsangi buli stb. – készített költségvetést ők írják alá, tőlük értesülhetünk az iskolaszék munkájáról is. Vannak olyan esetek, amikor „egy fecske nem csinál nyarat”, de kollektíven akár az iskola pedagógiai programját is megváltoztathatjuk, vagy egyéb fontos ügyekben dönthetünk.

Ma már az iskola is a demokrácia szabályai szerint igyekszik működni, bátran hangot adhatunk véleményünknek, jobbító szándékú kritikánknak. A hangnemet azonban mindig gondosan válasszuk meg, hogy szavunk, ne pedig hírünk legyen az iskolában.