Használjuk az esti lefekvős ceremónia rövidített változatát, hogy tényleg az alvásra asszociáljon.

Ha nem hajlandó a szobájában maradni, zárjuk be a szobaajtót, hogy tudja, alvásidő van. De mutassuk meg neki, hogy működik a zár, és hogyan tudja kezelni, hogy ne féljen attól, hogy bezárják valahova!

Ha ráérünk aludni egy kicsit, feküdjünk le együtt a gyerekkel – akár fektessük magunk mellé az ágyunkba. Nincs is annál gyönyörűségesebb érzés egy anyuka számára, amikor úgy aludhat el, hogy közben gyermeke arcát nézegeti, és a kezecskéjét fogja!

Előfordulnak olyan napok, amikor mindennek ellenére nem tud elaludni. Ilyenkor tegyük az ágyába és mondjuk meg neki, hogy olvasgasson – nézegesse a könyveit –, vagy játsszon magában, csendben. Próbáld meg elképzelni, hogy milyen érzés lenne, ha délután ágyba kényszerítenének aludni, holott egyáltalán nem vagy álmos! Senki sem tudna erőszakkal rávenni, hogy elaludjál, igaz? Akkor miért várnád ezt el gyermekedtől? Ha fáradt, belealszik a játékba, ha nem, akkor is kicsit pihentebben bújik majd elő egy óra múlva.