A mandala ősi szanszkrit szóból ered, jelentése: kör, ív, körszelet. Elsősorban a buddhista és tibeti kultúrához és meditációs technikákhoz köthető, ezek kiegészítéseként használják. A meditációs elmélyedés elősegítésére többféle technika létezik, ezek közül egy a mandalafestés, de erre szolgálnak a különféle kéztartások, a mudrák vagy a hangok, a mantrák is.

A keleti világokban a mandala elsősorban az istenségek képi ábrázolását hivatott megvalósítani, de ha a természetben, környezetünkben körbetekintünk, rengeteg mandalával találkozhatunk, mely formáját tekintve alkalmas koncentrációra. Lehet ez egy virág, egy kör alakú ablak (templomok rózsaablaka), színes tányér stb. Az interneten böngészve nagyon sok kifestésre váró mintát találhatunk, melyet saját képi világunk szerint színezhetünk.

A mandalák készítése gyógyítólag hat testünkre, lelkünkre, kikapcsolja a monoton világ zúgását a fejünkben és elmélyít. Már a készítés közben is eláraszthatja testünket a nyugalom, az elkészült szép művet szemlélve harmonizálhatjuk magunkat, meglelhetjük középpontunkat, olyan emelkedett gondolatok és érzések támadhatnak bennünk, melyek akár rég elfeledett igazságokra is utat nyithatnak lelkünk mélyéről.

A színek használata legyen ösztönös, hiszen ennek is jelentősége van. Pillanatnyi állapotunkra utal, benne rejlik személyiségünk. Akár jellemfejlődésre is használhatjuk, hiszen amit most színeztél, pár év múlva valószínűleg teljesen más színekkel, tónusokkal, vonalakkal rajzolsz, festesz majd meg.

Aki rászánta magát, hogy kipróbálja ezt a különleges technikát, annak első feladata a nyugalom megteremtése maga körül. Kellő bátorság esetén elő lehet kapni egy körzőt és saját mandalát is tervezhetünk, de a nagy többség először csak az előre kinyomtatott mintát választja és színezi. Haladjunk a mandala külső szélétől a középpont irányába, befelé, fokozatosan, próbáljunk csak a festésre koncentrálni. Akármilyen technikát alkalmazhatunk, lehet zsírkréta, színesceruza, vízfesték, tempera, ez lényegtelen a készítés szempontjából. Nekünk tetsző színeket alkalmazzunk, ne görcsöljünk és gondolkodjunk azon, hogy összeillik-e a barna a lilával! Az elkészült mű úgyis választ ad erre és meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy olyan színek, amikről sosem hittük volna, milyen jót tudnak egymás mellett mutatni, csodálatos színvilágot alkotnak. Amikor az alkotást befejeztük, üljünk le és tartsuk kényelmes távolságra az arcunk elé vagy helyezzük le egy asztalra, és kezdjünk el a középpontra koncentrálni, mélyedjünk el benne, nézzük, ameddig csak jólesik. A kellő kitartással rendelkezők érdekes dolgokat figyelhetnek meg!

Akár családi programként is beépíthetjük mindennapjainkba, hiszen minden gyerek szeret rajzolni, és nemcsak a közös szórakozás, de a közös fejlődés lehetőségét is rejti: játszva nyitjuk meg lelkünket és fogadjuk be a harmónia rezgését.

Jó szórakozást kívánunk!