Találkozás Valaha oly erős vonzalom fűzött hozzá, Azt hittem, vele leszek majd egy család. Feleségül kér majd, s gyerekeink lesznek, Aztán történt valami, ami mindent tönkretett. Teltek a hónapok, rohantak az évek, Halványodtak az emlékek, új férfi lépett az életembe. A szívem összeforrni kezdett lassan, De persze elfelejteni Őt sose tudtam.

Egy átlagos napon, mikor minden változatlan, Különös véletlen folytán szembejön a múltam. Hirtelen megszűnnek a hangok, nem veszek levegőt, Mégis a szívem gyorsan ver, majd kiugrik a helyéről. Zavarban vagyok, szédülök, és remeg a kezem, Egyre közeledik, és nem tudom, mit tegyek?! Mi járhat most rólam a fejében? Hogy maradtam meg az emlékeiben? Újra a régi érzelem lángol fel iránta, Észrevétlenül bámulnám naphosszat. Pedig nem tehetem, hisz otthon a családom vár, De Istenem, egy kósza pillantást had vethessek rá! Szívem szerint mosolyognék rá, és a nyakába ugranék, De csak bénán rángatózik a szám, mint a kocsonyalé. Uramatyám, rámnézett! Észrevett! Most mi legyen? Össze-vissza rángatom a fejem: ha ő rám néz, én el. Majd odafordulok, végre köszönhetnék talán, De ekkor Ő figyel másfelé az utcán. Nem is veszem észre, hogy már mellém ért, A kavics meg engem nem, és megbotlom belé. Hogy milyen erős keze van, mellyel elkapja derekam! Szorosan tart, mégsem okoz fájdalmat. A lendülettől egy ház falának dőlünk, Tökéletes eggyé összefonódik testünk. Megszűnik körülöttünk a világ, Csak lélegzetét érzem mostmár. Lélegzetét az arcomon, Én mégis fuldoklom. Csak nézek mélyen kék szemébe, Csillogásától elolvadok, érzem. Nem szól egy szót sem, csak nézünk egymásra, Előtör bennem az elfolytott vágy iránta. Vajon ugyanígy érez? Onnan folytatná, mint én? Most van a pillanat, elégek egy csókjáért! De jajj, mit művelek? Ezt nem szabadna! Mégis vágyom rá, jobban, mint valaha. Forrón, szenvedélyesen megcsókol végre, Óráknak tűnnek, pedig csak percek telnek el. Csak csókol, és csókol, és én visszacsókolok, Pezseg a vérem, rég voltam ilyen boldog. Ekkor jövök rá, hogy mindig is Őt szerettem, Bármit is tett, mindvégig Ő volt a szerelmem. Ezt a találkozást síromig eltemetem, Hisz nem lehetünk újra együtt mi ketten. De szívem minden  szegletében ott lesz Ő, És minden csendes dobbanással szívem jobban összetör. Sohasem felejtem, még ha többé nem is látom soha, Első látásra szerelem volt ez, s halálomig az is marad!