A talizmánok ősidők óta jelen vannak mindennapjainkban: érme a pénztárcában, karkötő a kézen, medál a nyakban és még sorolhatnánk. Apró, elsőre hasznavehetetlen tárgyaknak tűnnek, azonban viselőjüknek szerencsét és boldogságot hoznak.

Mint ahogy minden, a tárgyak is rendelkeznek egy olyan energetikai rezgéssel, ami csak rájuk jellemző, rendszeres viseléssel, egyszerű, de nagyszerű trükkökkel feltölthetjük őket, hogy utána segítsék boldogulásunkat az életben. Míg az amulettek elsősorban a védelmet szolgálják, addig a talizmán szerepe a szerencsehozás. Az indiaiak, egyiptomiak és még sok más nemzet már évezredekkel ezelőtt használta ezeket, különleges szertartásaikkal az univerzum, a csillagok és bolygók erejét alkalmazva töltötték fel apró tárgyaikat.

Az egyik legismertebb talizmán, ami főleg a zarándokoknak van segítségére, Szent Kristóf, az úton járók védőszentjének képmása vagy szobrocskája. Az autósok, kamionvezetők máig előszeretettel helyezik a képmásával díszített medálokat a visszapillantó tükrökre, kulcscsomóra, hogy szerencsét hozzon a közlekedésben. Hogy helyesen teszik-e? Valószínűleg igen, még annak ellenére is, hogy sokan azt tartják az ilyen jellegű talizmánok akkor fejtik ki a legjobban hatásukat, ha azt a nyakban vagy testen, a bőrrel közvetlenül érintkezve viselik.

Egyiptomban a bogarakat is talizmánként viselték, míg ott a szkarabeuszt, addig hazánkban a hétpettyes katicát tartják szerencsehozónak. Különböző írásos leletek szerint a szkarabeuszokat megszentelték, preparálták és erre a célra egy külön napot is kijelöltek. A bogártalizmán erejét állítólag megsokszorozta, ha azt olyan smaragdba ágyazva hordták, melyet előzőleg három napig liliom- és mirhabalzsamban áztattak, és mirhagőzzel füstöltek.

A szkarabeusz „leszármazottja” Európában a katicabogár, azonban korántsem kell a fentiekhez hasonló procedúrán keresztülmennie ahhoz, hogy szerencsét hozzon. A néphit szerint már akkor is áldásos a hatása, ha az ember kezére száll. A katicáról mintázott, nyakban hordott arany medál elősegíti az anyagi javak áramlását, folyamatosan viselőjéhez vonzza a pénzt, csakúgy mint a négylevelű lóhere.

A babból készült ékszereket is talizmánként tartják számon. Mivel sosem romlik meg, a középkorban a halhatatlanság jelképe volt, az aztékok a szerencsehozás mellett jóslásra is használták. A babból készült nyaklánc vagy karkötő nemcsak gazdagságot hoz viselőjének, de a szerelmeseket is összeköti és segíti a párkapcsolat előrehaladását.

Ne dobjuk unottan félre az ősszel talált első gesztenyét sem, inkább rakjuk zsebre! Ha következő őszig magunknál tartjuk, elkerül bennünket a betegség, ezenkívül pedig a néphit szerint a párok között is békességet teremt.

Talán a legtöbb ember szerencsepénz formájában hord magánál talizmánt, mely állítólag megvéd a nélkülözéstől. A perzsák hite szerint a fém a jót bevonzza az életbe, és taszítja a rosszat, így a fémből készült érmék több jelképpel is rendelkeznek, melyek mágiáját hitünkkel tovább erősíthetjük.