Okkal vagy ok nélkül már minden nő hallotta a párjától ezt a felszólítást: ne hisztizz! Kedvesen ez így hangzik: ne nyafizz, vagy ne puffogj! Azonban amikor ezt a két szót halljuk, varázsütésszerűen elhallgatunk. Mintha elvágták volna addigi gondolkodásunkat. Ilyenkor előugrik mindannyiunkban egy kép: a magát földhöz vagdosó, ordító, már vöröslő fejű gyerek, aki nem kapja meg a kinézett játékot. Vagy egy még borzasztóbb felvillanás: egy itt-ott módosított, magát felnőttnek tartó, műhajas cicababa. A két legrosszabb kép, ami létezik.

Majd elgondolkodunk, vajon én most hogyan hisztiztem?

A hisztiről a férfiaknak teljesen más jut eszébe. Lelki szemeik előtt megjelenő képben a nők toporzékolnak, s rosszabb esetben hajat tépnek. És ami a legelszomorítóbb, hogy ezek mögött általában tapasztalat húzódik. Azonban megnyugtatásképpen, az értelmesebb férfi-kiadások megértik „hisztijeink” miértjeit. Tudják, hogy az alapvető probléma a felfogáskülönbségben rejtőzik.

Ámbár ez még édeskevés a boldogsághoz. Jobb esetben nem nyomjuk ki társunk szemét, mert mi ellentétesen gondolkodunk adott kérdésről. Hisztijeink hátterében ¬– ha épp nem biológiai változás áll fenn a női hormonszintben –, a tudatalatti eszeveszett ordítozása áll. Hiszen közölni szeretnénk partnerünkkel, hogy valami nincs rendben – csak épp nem a megfelelő módon. Az effajta érzelmi hullámvölgyet követően képesek vagyunk higgadtan mérlegelni, majd a következő adódó alkalommal emlékezni hibáinkra s elkerülni azokat. A férfi pedig érzékelni fogja verbális és non verbális jelzéseinkből, hogy éteri harmóniánk felborult. Ez esetben a higgadt, együttes erő és problémamegoldás, ami segíthet helyre rázni piciny lelkünket.

Ám nem szabad megfeledkeznünk a problémás hölgyekről sem. Akikbe már gyermekkorukban az rögződött, hogy hisztivel apuék megengedik, hogy tovább nézzem a tévét. Így szocializálódásuk kissé elferdült, s ennek következtében régi szokásukat kivetítik más embertársaikra is.

Némely esetben célravezető lehet, ha a nők felé a biztonság érzetét közvetítjük, s támogatásunkkal, szeretetünkkel megpróbáljuk lecsillapítani. Ez azonban többeknek óriási kihívás. Ha nem tudjuk megoldani, el kell engednünk egymást, különben mélyül kommunikációs szakadékunk, s a hiszti még több hisztit szül. Persze nem várhatjuk el mindenkitől, hogy önjelölt pszichológus módjára értse és kezelje a folyamat mögött meghúzódó lelki okokat, de jó, ha egy kis megértéssel próbálunk fordulni hisztis embertársainkhoz.

És ne feledjük, ez nem csupán a férfiak dolga, bizony, nekünk is igyekeznünk kell, hogy feloldjuk a helyzetet.