A XIX. század végéig még jellemző volt a sok gyermek születése egy családban. Nem volt ritka a tíz gyermek sem. A felnőttkort, azonban nem mindenki érte meg, magas volt a csecsemőhalálozás. A század második felétől a csecsemővédelem és az orvostudomány fejlődése következtében csökkent a halálozás, de a születések száma is. A fogamzásgátlás tudományos módszereinek terjedésével pedig, a XX. század vége felé már nem érte el a születések száma az időskorúak halálozásának számát, vagyis az emberiség a világ nyugati felén nem tudta, nem tudja reprodukálni önmagát.

A családtervezés, mint fogalom tulajdonképpen a XX. sz. végének és a XXI. század elejének szülötte. A legtöbb szülő ma már csak akkor vállal gyermeket, ha van lakása és „megteremtette a feltételeket” a gyermekneveléshez. Ez, vagyis az első szülés kora tehát többnyire kitolódik. De manapság az sem mindegy, mikorra várjuk a testvért. Sikerorientált társadalmunkban talán beváltabbnak bizonyul, hogy a gyerekek legyenek egymáshoz közel korban – 15 hónap, 3 év korkülönbség –, pont azért, mert sokan későn szülnek, de egyébként is, hiszen a nőknek minél hamarabb „javasolt” visszaállni a munkába. Ez a felállás azért is nagyon praktikus szülőnek gyereknek egyaránt, mert a kis korkülönbség miatt közös az érdeklődés, így egyszerre lehet látogatni a különböző programokat. A család megszokott életvitelét pedig nem kell átformálni, egy születendő kicsi miatt.

Mindemellett sok szülő a nagyobb korkülönbségre esküszik (kb.5 év), azt mondják, úgy van idejük nekik is szusszanni egyet és a nagyobb testvérrel is jobban meg lehet beszélni már a testvérkérdést, kicsit felkészíteni rá a féltékenység elkerülése végett. Ha az első esetleg kislány a pici születése után még a babázásba is be lehet vonni, ha meg kisfiú ő lehet mellette a büszke báty. Mindkettő „státusz” a gyerek számára és segíti az új helyzethez való alkalmazkodást. A szülők is jobban ki tudják élvezni ebben az esetben mindkét gyereknél, hogy kisbaba van a családban.

Olyan is előfordul, hogy a gyerekek között igazán nagy korkülönbség van, akár 8-20év, bár ezt általában nem tervezés eredménye, hanem vagy már előbb is próbálkoztak testvérrel csak nem sikerült, vagy pedig eredetileg csak egy gyereket akartak és később érett meg bennük a vágy a második gyerekre, vagy egyszerűen a másodikat meglepetésként kapták. Ez a sok év differencia még elvált szülők gyerekeinél, féltestvéreknél gyakori.

A testvérkapcsolat bármelyik változata építi a gyerekek személyiségét, segíti szocializálódásukat. Biztos, hogy jobb érzés úgy várni a babát, hogy azért akarjuk, mert gyerekre vágyunk és nem azért, mert megvannak hozzá a feltételek – de ma már szinte muszáj tervezetten élni. A három időszak közül az egyikben azonban talán mindenki sort tud keríteni rá, hogy legalább egy testvért adjon gyermekének, mert, ha az idősebbek nem is azonnal ismerik fel, hosszú távon ez a legnagyobb ajándék, amit kaphatnak szüleiktől.

Kapcsolódó anyagok:

$$370$$

Kapcsolódó fórum: 

$$f1662$$