A töklámpás - angol nyelvterületen Jack O'Lantern - az évek során ennek az őszi ünnepnek a jelképévé vált. A legenda egy Jack nevű részeges csalóról szól, aki megígértette az ördöggel – miután sikerült őt csapdába csalnia -, hogy lelke nem fog a pokolra jutni. Halála után azonban a mennyekben se fogadták tárt karokkal, viszont a pokolba se mehetett, az ördög adott azonban a férfinak egy marék parazsat, melyet egy marharépába rakott lámpásnak, Jack ennek fényénél keresi nyughelyét azóta is. Amerikában váltotta fel a marharépát a tök – azon egyszerű oknál fogva, hogy abból több volt az újvilágban -, és lett az ünnep jelképévé.

A Halloween valószínűleg egy kelta ünnepből származik, melyet az újév első napján tartottak – náluk ez volt november elseje. Úgy hitték, hogy ezen az éjszakán az elmúlt évben meghalt emberek lelkei a holtak birodalmába vándorolnak, a tél a kelták számára a halál évszaka volt. Az emberek mindenféle áldozatokat mutattak be a szellemeknek, ezzel segítve vándorlásukat. Ez az újév első napját megelőző éjszakán, október 31-én történt. Tüzet raktak a magaslatokon, és ott mutatták be az áldozatokat. Miután a közös tűz kialudt minden ember egy kevéske parázzsal hazatért, ahol ismét tüzet raktak és egész éjszaka virrasztottak.

Más történetek szerint a szellemek ilyenkor tértek vissza az élők közé, hogy megszállni való testet keressenek maguknak. Ezért a kelták mindenféle jelmezekbe öltöztek, hangoskodva felvonultak a falvakban, hogy elijesszék a kísérteteket. Azért oltottak el minden tüzet az otthonaikban, hogy azok ridegnek tűnjenek a szellemek előtt, így kerüljék el azokat. A mítosz szerint ekkor nem csak az elhunytak lelkei tértek vissza a földre, de manók, koboldok és tündérek is ellepték a világot. Mivel a tündérek nem voltak sem jók, sem rosszak, de szerették, ha valaki jót tesz velük, ezért a kelták úgy tartották, hogy koldusként járják a házakat, és ha valaki ad nekik valamit, azt megjutalmazzák. Aki viszont rájuk csapja az ajtót, az semmi jóra nem számíthatott.

Később, a rómaiak megérkezése után, számos elemmel kiegészült az eredeti ünnep, majd a kereszténység elterjedése után nevezték át mindenszentekre. Kezdetben persze támadta az egyház az ünneplőket, mondván, hogy a sátánt szolgálják, és boszorkányszombatnak nevezték az éjszakát. Október 31 az All Hallow’s Eve, míg november elseje All Saint’s Day lett, és ez volt valójában az ünnepnap, a halottak napja pedig november 2-ára esik. Azóta ezek az ünnepek lényegében összemosódtak a legtöbb helyen.

Amerika felfedezése után a telepesek körében a nagyszámú ír bevándorló keltette életre a régi ünnepet. Azóta az Egyesült Államokban és Kanadában szokássá vált, hogy a gyerekek jelmezekbe bújnak és házról házra járnak, édességeket kérnek. A felnőttek pedig maskarába öltözve különféle bulikban ünneplik Halloweent, és persze minden ablakban ott világítanak a töklámpások.

A sokféle szokás keveredésének köszönhető az a „katyvasz”, ami ma jellemzi a Halloweent. A boszorkányok, a fekete macskák, a csontvázak, a vicces jóslások, a tréfálkozások, a jelmezek és a töklámpások mind-mind az évszázadok során tették azzá október utolsó őrült estéjét, amivé lett.

Bár egyesek még mindig az ördög éjszakájának tartják október 31-ét, valójában csak annyira ördögi ez az ünnep, amennyire mi azzá tesszük. Ha pedig jeges szél söpör végig a tájon gyászos hangokat hozva magával, gondoljuk arra, hogy csupán a tél hírnöke.