Hogy átérezhessük, min is megy keresztül egy újszülött, képzeljük el a következő helyzetet:

Éjszaka meglátogatott minket egy tündér, és felruházott bennünket a denevérek radar-képességével: tudunk jeleket kibocsátani, majd a visszaverődő adatokat érezni. De erről mi mit sem tudunk, csak reggel arra ébredünk, hogy valami furcsa hangokat, vagy ahhoz hasonló dolgokat hallunk. Vajon mennyi idő kell ahhoz nekünk, hogy rájöjjünk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a jeleket leadjuk, és hogy a visszaérkező adatokat értelmezni tudjuk? Mikor tudnánk ezt a képességüket tökéletesen használni például egy éjszakai közlekedéshez?

Egy újszülött ezt a tanulási folyamatot járja végig – többek között – élete elején, méghozzá öt érzékszervvel! Csak jeleket, érzéseket fog fel, és mindössze két hónap alatt rájön, hogy vannak tárgyak körülötte, azokat látja, hallja, és ha a kezét mozgatja, akkor ezeket meg is tudja fogni.

Hogy honnan ered ez a tanulási képesség, azt nehéz lenne megmondani. Mindenképpen egy ösztönös dologról van szó, már úgy születünk, hogy rendelkezünk ezzel a képességgel. Hogy ki mennyire – vagyis hogy mennyire okos, intelligens valaki –, ez függ az öröklött tulajdonságoktól. Ám ez csak az egyik része a sikeres tanulási folyamatnak, a másik a nevelés, tanítás. Ugyanis, ha a gyermek nem érez elég ösztönző erőt arra, hogy tanuljon, akkor hamar elmegy a kedve a kísérletezgetésektől.

Ezért is különböztetnek meg két féle intelligenciát. Az egyik az úgynevezett plafon: ez az a szint, ahová öröklött tulajdonságai szerint eljuthat az illető. A másik a valóságos: ez mutatja, hogy mennyit sikerült kihozni a szunnyadó képességekből.

A babák tanulásra ösztönzését az anyák ösztönösen is jól csinálják, ez nem egy olyan dolog, amit külön kellene tanítani, oktatni. Nem kell más, mint nyugodt, biztonságos légkör, ahol semmi nem zavarja a kicsit, nem fél, nem szorong. A másik a külső ösztönzés. Ez elsősorban a mama örömét jelenti, aki mosolyogva, nevetve fogadja, ha gyermeke valamit megtanult, vagy sikerrel végrehajtott. Ha ez a két dolog adott, akkor a gyermek értelmi képességei szépen fognak fejlődni.

Gondot jelenthet azonban, ha az anya túlságosan aggódik, és szeretné, ha babája minél hamarabb megtanulna mindent. Az ilyen mama szorongva nézi a gyermek küzdelmét a világgal, aggódik, ha valamit nem csinál idejében – vagyis nem akkor, amikor a nagykönyvek szerint kellene –, próbálja tankönyvek utasításai alapján fejleszteni gyermekét. Ám ezzel éppen az ellenkező hatást éri el, hiszen szorongása átragad a babára is, és ez visszafogja őt a tanulásban.

Ettől függetlenül a korai fejlesztés – ha ezt szakemberek végzik –, igen hasznos lehet a tanulási képességek fejlesztésében. De leginkább csak akkor van rá szükség, ha a gyermek értelmileg sérült. Bizonyított tény, hogy a korán elkezdett foglalkozások nagymértékben javítják később a sérült gyermek képességeit. Egy egészséges gyermek is fejleszthető ilyen módon – ám nem biztos, hogy érdemes, hiszen a normális fejlődési menetnél valójában nincs jobb.

Apróbb trükkök persze vannak, amelyekkel a mama és a papa segítheti a tanulásban a gyermekét. Ilyen például, ha sok érdekes inger veszi körül a gyereket: hallgattassunk vele megnyugtató zenét, tegyünk a közelébe színes, érdekes tárgyakat, és játszunk vele minél többet. És örüljünk a babának, érezze, hogy mennyire büszkék vagyunk rá, mennyire elégedettek vagyunk vele. Ennél erősebb serkentőre nem is lesz szüksége!

Most fussunk végig röviden, hogyan tanul egy baba élete első évében:

1. hét: Egy-egy hangra vagy látványra képes koncentrálni.

1. hónap: a közelébe került tárgyakat szívesen nézegeti.

2. hónap: Egyre jobban fókuszál tekintetével, már mozgó tárgyakat is képes szemével követni.

3. hónap: Rájön néhány alapvető összefüggésre, például, ha arcára tesz a mami egy zsebkendőt, akkor a fejét rázva „eltüntetheti” a zavaró tényezőt, és ismét megpillanthatja anyját.

4. hónap: Memóriája fejlődik, már emlékszik egy-egy játékra, és arra, hogyan kell vele játszani.

5. hónap: Egyre szívesebben fedezi fel környezetét, már aktívan tanul: mindent megfog, megvizsgál.

6. hónap: Felismeri önmagát a tükörben.

7. hónap: Már képes megjegyezni olyan felnőtteket is, akiket ritkábban lát.

8. hónap: Igen fontos pillanat: megérti, ha egy tárgyat nem lát, az attól még létezik!

9. hónap: Igyekszik használni a tárgyakat, a papírt összegyűri, az ételt szétkeni, stb.

10. hónap: Beindul az utánzás folyamata: amit a mami tesz, azt megpróbálja megismételni.

11. hónap: Figyelme már annyira megerősödött, hogy egy-két percig képes egy dologra koncentrálni.

12. hónap: Már szóbeli utasításokat is megért – feltéve, hogy azok nem túl bonyolultak számára.

Kapcsolódó anyagok:

$$1486$$

$$1486$$