Nem kerülhető el az unalom, szinte lehetetlen olyan embert találni, aki ne érezte volna már úgy, hogy nincs kedve semmihez, akármennyire is kattogott az agya és buzgott benne a tettvágy. Ilyenkor feszíti az akarás a semmittevőt, hogy hasznosan töltse el a szabadidejét, rengeteg dolog be is ugrik neki, de valahogy mégis az ágyban ragad vagy a tévé előtt nassol.

Az unalom nem egyenlő a depresszióval, hisz a depressziós személy nem is akarja magát hasznosan elfoglalni, nincs semmi motivációja, nem érdekli semmi. Legtöbben nem azért nem tesznek semmit sem, mert nem eléggé motiváltak, ellenkezőleg, a kerekek az agyban nagyon is forognak, csak a végeredményt nem látják annyira hasznosnak, hogy bele is kezdjenek a kigondolt dologba. Kérdés, hogy minden percet tevékenyen kell-e eltölteni. Mennyire haszontalan, ha valaki a szabadidejét a kanapén ülve olvasással vagy tévénézéssel tölti el?

Unalom és unalom sem egyforma. Lehet passzív unalomról beszélni és aktívról is. Könnyedén összekeverhető az igazi unalom az édes semmittevéssel, mikor az a pihenést szolgálja. Ahány ember, annyiféle unalom definíció létezhet. Próbáljuk meg megfogalmazni, mi is az az unalom: Az unalom egy olyan állapot, mikor az események teljesen érdektelenek maradnak az unatkozó számára, és cél nélkül telik el az idő, legyen ez pár perc, vagy akár több hónap. Legtöbb esetben negatív hangulatot vált ki az unatkozóból. Innen nézve az unalom negatív dolog, valamiféle ürességet éreztet azzal, aki teszi. De az unalomnak van egy másik oldala, ami csupán külső szemmel tűnik annak, pedig maga a semmittevő az unalomba burkolózva igenis jól érzi magát. Ez maga a jóleső és céltalan pihenés, mikor nem talál semmiféle elfoglaltságot a személy, amivel felváltaná az édes semmittevést. Nem érzi úgy, hogy a felszabadult pár órácskát valamiféle igen hasznos tevékenységgel szeretné elmúlatni, inkább pihen, lógatja a lábát. Ez sokak számára tűnhet unalomnak, pedig ilyenkor csak a megérdemelt semmittevésnek jött el az ideje.

Van egy fontos tényező, ami igencsak befolyásolja az unalom mivoltát. Ez pedig az az idő, amit a semmittevésnek áldoz fel valaki. Nem mindegy, hogy milyen gyakran kerül elő, vagy hogy huzamosabb ideig telepszik-e meg az unalom. Ha csak néha-néha üti fel a fejét, az még semmi rosszat nem jelent. Ha egy unalommal teli periódusba fut valaki, akkor sem kell kétségbe esni, hiszen megvannak azok az időszakok az ember életében, mikor keresi önmagát és motiváltsága hanyatlóban van egy ideig. Két réteg van kitéve nagyobbrészt az unalmas időszakoknak: a 30-35 év alattiaknál ekkor még minden annyira változékony, és a szabadidőt is nehezebb hatékonyan felhasználni. A nagyratörő álmok mellett egy-egy valóságnak megfelelő gondolat semmiségnek tűnhet. A másik csoport pedig a nyugdíjaskor határán lévők, ahol az idősebbekre szinte rázuhan a semmittevés. Ilyenkor elfoglaltságot kell keresni, legyen ez a kisunokára való vigyázás vagy egy gyönyörű virágoskert ápolása, gondozása.

Unalom ellen bármi jó, ami eszünkbe jut! Hiszen a passzív semmittevés helyett minden más felértékelődik, még ha fejben a végeredmény nem is látszik annyira kecsegtetőnek. Egy jó könyv elolvasása, takarítás, hobbinak szentelt idő vagy a természetben eltöltött kellemes órák mégis hasznosabbak, mint otthon azt lesni, milyen lassan telnek a percek. Némi önfegyelem és motiváció könnyedén kibillenthet a semmittevés állapotából, és máris nekikezdünk valaminek, ami hasznosnak számít. Az olvasás fejleszti fantáziánkat, a takarítás kellemessé teszi környezetünket, a testmozgás egészségesebb fizikummal jár együtt… mindennek megvan a pozitív oldala, csak a megfelelő szögből kell azt nézni.

-TT-