Távoli tájakon ölelik őket körbe az óceánok, tengerek habja, legtöbbünknek a nevük se cseng ismerősen. Ettől azonban még léteznek, és csodálatosak, gyönyörűek, sajátosak a tájnak, a rajtuk élő növényeknek, állatoknak vagy az ott élők kultúrájának köszönhetően. Látogassunk el hát néhány olyan szigetre most, melyekkel csak elvétve találkozhatunk az utazási irodák kínálatában.

1: Socotra – Jemen

A „második Galapagosz”-ként is emlegetik a  két kisebb és négy nagyobb szigetből álló szigetcsoportot, mely egykor Afrika része volt, de a tektonikus mozgások következtében elvált a „fekete kontinenstől”. A mostoha időjárási körülményeknek – az év nagy részében fújó monszun szélnek és a bőséges csapadéknak – köszönhetően pedig az ember is sokáig tartózkodott a letelepedéstől. Így fordulhatott elő, hogy nemcsak csak itt található, javarészt ősi fajokból álló flóra és fauna alakult itt ki, de az meg is maradt. Az egyik leghíresebb helyi botanikai különlegesség az ernyő alakú lombkoronával rendelkező sárkányvérfa, mely a törzséből szivárgó vörös nedvről kapta a nevét.

2: Torres-szigetek – Ausztrália

Ha európaiként a Torres-szigetekre vetődünk, könnyen az az érzésünk támadhat, hogy lementünk a térképről. A 274 szigetből, melyeket északon Új-Guinea, délről pedig az ausztráliai York-foki-félsziget határol, még csak egynémelyikre juthatunk el könnyedén. A többihez külön engedélyre van szükségünk, melyet az itt élő őslakosoktól kaphatunk meg, akik 1992-ben nyertek jogot saját közigazgatási egységek működtetésére. Az ausztrál legfelsőbb bíróság ekkor ismerte el, hogy a területre jogosan tartanak igényt, hiszen az őseik már jóval azelőtt itt éltek, hogy a britek először partra szálltak a területen.

3: Yaeyama-szigetek – Japán

A japán szigetvilág legdélebbi csücskét képező Yaeyama-szigetek a Karib-tenger üdülőhelyeinek a hangulatát idézik. Iriomote, Taketomi és Ishigaki fürdik a napfényben, a tengerben, a homokban, és persze szusiban sem szűkölködik. Azonban az idelátogatók ne nagyon várjanak eget karcoló luxusszállókat, bár szívesen látott vendégek, a cél nem pusztán zsebük teljes kiürítése, hanem a természet, a táj, a kultúra megőrzése.

4: Iles du Salut – Francia Guyana

A szigetek neve magyarul annyit tesz, megváltás. A Dél-Amerikában található, de köszönhetően a francia fennhatóságnak az EU-hoz tartozó terület magasztos nevével ellentétben nem is olyan régen még távolról se volt fennkölt hely: Franciaország ide száműzte a köztörvényes elítélteket. Egészen 1953-ig működtek a fegyenctelepek, volt, hogy 2000-en is raboskodtak itt. Mára azonban nagyot fordult a világ a szigeteken, az űrkutatás egyik központja lett, az egykori telepek romjai (melyek közül az Ördög-szigeten volt a leghírhedtebb) azért még mindig jelzik, hogy nem volt itt mindig játék és móka az élet.

5: Ulleungdo – Dél-Korea

A Japán és Dél-Korea közt nagyjából félúton fekvő szigetről azt mondják, hogy itt nincs se szennyezés, se tolvajok, se kígyók. Van viszont temérdek mennyiségű tintahal, melyet a napon szárítanak a helyi halászok. A 73,15 négyzetkilométer területű sziget egyébként egy sztratovulkán (magas, kúp alakú vulkán, mely keverve tartalmaz megkeményedett lávát és hamut - /Wikipedia/) teteje, melynek legmagasabb pontja, a Seonginbong csúcs 984 méterrel magasodik a tengerszint fölé. Nem éppen a Himalája, de kellemes túrát ígér – főleg, hogy mint említettük, nem sok veszéllyel kell útközben számolni.

6: San Blas szigetcsoport – Panama

A San Blas szigetcsoport 378 szigetből áll, melyből csupán 49 lakott. Habár a Karib-tengeren található, távolról se olyan felkapott, mint a Kajmán- vagy a Virgin-szigetek. Itt nincsenek luxusszállók, üdülőtelepek, az idelátogatók az itt élő kuna indiánoknál kaphatnak szállást, és francia séf helyett a ház asszonya főz nekik vacsorát – természetesen abból, amit az ura fogott aznap a tengeren. Amolyan falusi romantika, karibi módra.

7: Penghu-szigetek

Habár közigazgatásilag jelenleg Kínához tartoznak, a Penghu-szigeteken a mai napig hamisítatlan tajvani kultúrával találkozhatunk. Ökörfogat, halászat, kőfallal körülvett termőföldek és ősi templomok tarkítják a tájat. Igaz, csak ritkásan, hiszen a Penghu-szigetek 90 szigetéből csupán 19 lakott.

8: Cayos Cochinos – Honduras

Icipici karibi gyöngyszem. A Cayos Cochinos két kisebb szigetből, valamint 13 korallzátonyból áll, az egész összterülete csupán 2 négyzetkilométer. Lakni se sokan lakják, 2001-ben 108 lelket jegyeztek a népszámláláson. A turisták se nagyon háborgatják a területet, egyrészt mert nehéz megközelíteni, másrészt mert szigorúan szabályozott a belépés.

9: Con Dao-szigetek – Vietnám

Valamikor itt is fegyencek tengették napjaikat, de a vietnami háború után bezárták ezeket a telepeket. Ma a szigetek a WWF védőszárnyai alatt vannak, dús dzsungeleikkel, jádeszínű vizeikkel és fehér homokkal borított partjaikkal, melyek olyan veszélyeztetett fajoknak adnak otthont, mint a dugong, a közönséges cserepesteknős és a közönséges levesteknős. Az itt élők nagy célt tűztek maguk elé: úgy szeretnék a természet kincseit megőrizni, hogy közben a korral is haladnak. Kemény dió, de talán sikerülhet.

10: Ssese-szigetek – Uganda

Ezeknek a szigeteknek nem tenger és nem óceán mossa a partjait, hanem a Viktória-tó. Ám ennek ellenére az érzés bármelyik tengeri üdülőhelyen megállná a helyét, hiszen itt is van homokos part, pálmafák, egzotikus flóra és fauna. Habár a szigetek nagy részén nemigen találni civilizációt, a nagyobbak, mint Buggala, Bukasa és Banda nem szégyenkezhetnek ezen a téren se.