„Negyedikes gimis voltam – meséli Csilla –, de a szüleim mindentől óvtak, nem járhattam moziba, buliba, nem ismerkedhettem fiúkkal. Amikor az egyikük hazakísért és adott egy ártatlan puszit, apám nagyon megvert. Akkor és ott eldőlt a sorsom. A tizennyolcadik születésnapomon elköltöztem otthonról, még nem voltam tizenkilenc, mire megszületett a kislányom. Huszonkét éves koromban három gyerekkel anyaotthonba menekültem az alkoholista férjem elől. Azóta egyedül élek. Anyagilag rendeződött az életem, el tudom tartani a családom, a nagylányom idén érettségizik. Sokszor belegondolok, ha újra tizennyolc lehetnék, mennyi mindent másképpen csinálnék.”

Csilla szülei a legjobbat akarták, megóvni lányukat a rossztársaságtól, a túl korai testi kapcsolattól, dönteni akartak helyette, de ez nem sikerült. És úgy tűnik, nem sikerült Csillának sem helyesen döntenie, az első válaszúton rossz irányba indult.

Nem kevesebb veszéllyel jár a pályaválasztás sem. Tizennyolc évesen eldönteni, milyen munkát, hivatást válasszunk, amely egész életünkre elegendő kihívást, sikert, erkölcsi és anyagi megbecsülést jelent, emberpróbáló feladat.

Edina sokat morfondírozott a továbbtanulásról, hetedikes korától állatorvos szeretett volna lenni. A belvárosi bérlakásukban híre-hamva sem volt semmilyen élő állatnak, így szülei nemigen vették komolyan. Amikor aztán eljött a nagy nap, a jelentkezési lap kitöltésének napja, mindent bevetettek, hogy jó útra térítsék lányukat. Sikerült. Edina sikeres közgazdász lett, szült három gyereket, megfelelt minden elvárásnak. Aztán egy éjjel pánik rohamra ébredt. Három éve kezelik, rohamai ma már egyre ritkábbak. Orvosi tanácsra cicát, halakat és teknősöket tart – ezek megnyugtatják. Negyvenegy évesen azon gondolkodik, vajon jelentkezhet-e még az állatorvosi egyetemre.

Kati gyerek- és kamaszkora felhőtlen boldogságban telt, jogásznak készült, amióta az eszét tudta. Az egyetemen megismerkedett élete párjával, épp olyan volt, amilyet elképzelt magának, magas, okos és nagyon kedves. Sorsa úgy alakult, mint a mesében: esküvő, nagy ház, fényes karrier, két gyerek, egy fiú és egy lány. Életében mindig határozott volt, gyorsan és okosan döntött, kollégái elismerését élvezte, így nem érte meglepetésként, amikor őt választották meg a városi bíróság elnökévé. A meglepetés pár hónappal később, egy frissen végzett kolléga képében érkezett. Maga sem érti hogyan, de engedett – a minek is? a csábításnak? az ösztöneinek? a kalandvágynak? –, és a fiú karjaiban találta magát. Egy hónap alatt vesztett el mindent, karriert, férjet, családot. Egyetlen félrelépés, egyetlen rossz döntés egész életében!

Ki tudja, lesz-e Edinából állatorvos, Csillából boldog feleség vagy Katiból újra sikeres családos nő? Ki tudja, mi lett volna, ha másképp döntenek? Ki tudja, tényleg rossz döntést hoztak-e? Ki tudja, hogyan hozhattak volna jobbat? Ki segíthetett volna nekik? És egyáltalán lehet-e segíteni? Tudhatja-e bárki, merre van a helyes út?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következő részben.

Kapcsolódó cikkek:

$$2920$$

$$2922$$