A romantikus meglepim három részből állt. Nem kifejezetten nagy tárgyi ajándékot akartam, hanem olyat, amiről tükröződik, hogy mennyire szeretem a Szerelmemet, vagyis az érzelmekről szólnak, minthogy a tárgy értékéről. Valami olyat akartam, amit sose felejt el, és amiről tuti én jutok eszébe még 10 év múlva is.
Így jött az ötlet, hogy az egyik legjobban sikerült közös fotónkat bekereteztetem és lesz belőle egy fali kép. De nem akartam csak úgy egy szatyorban odaadni, hiszen az érzelmekre is szerettem volna hangsúlyt fektetni. Így jött, hogy megtanulok egy verset, ami csak rólunk szól. Pont ilyen vers nem volt, így 3-4 versből csináltam egyet, aminek minden sora azt tükrözi, hogy szeretem. Megtanultam kívülről. Majd – hogy ezt egy keretbe foglaljam –, két lassú, romantikus zenére akarok vele lassúzni.
Bezárkóztam a szobába, és az ágyon kiraktam szív formába a papírból kivágott 100 db szívet, és mindegyikre rá volt írva hogy „szeretlek!” De képet pedig pont a közepére helyeztem. Átmentünk egy másik szobába, majd elkezdtem mondani a verset, és felkértem egy táncra. Lassúztunk be egészen abba a szobába, ahol a kép volt a szívek közt ahova pont akkor értünk be, amikor vége lett a számnak. Úgy mentünk be, hogy végig a szemembe nézett, és a végén megfordítottam.
A hatás nem maradt el egyikünknél sem, egymás vállán és megölelve sírtunk mindketten. Mindkettőnknek felejthetetlen örömteli pillanatok voltak ezek. Szerintem ez egy tökéletes kifejezése annak, hogy mennyire szeretünk valakit.