Egyre többet látni az utcán gyermekével idillien sétálgató anyukák helyett, egészen kicsikkel artikulátlanul üvöltöző, sőt a gyereket agresszívan megütő anyákat.  Egy-egy popsira verésért persze még senkinek sem kell lelkiismeret furdalást érezni, de a stresszes, ingerült az életükkel valami miatt elégedetlen anyáktól gyermekeiknek sokszor sokkal többet kell elszenvedniük.   

Ahová manapság jutottunk, azért nem is annyira az anyák, hanem a felgyorsult sikerorientált világ a felelős, amely nem engedi, hogy megéljük a pillanatot: mindig van valami, amiért nyugtalankodhatunk, vagy egyszerűen krónikus időhiányban szenvedünk. Ráadásul a manapság már az sem mindegy, milyen ruhát visel a gyerek, milyen különórákra, iskolákba jár, stb., mindehhez pedig a szülőknek nem kis tőke kell, hogy álljon a rendelkezésére, s ezért bizony hajtani kell.     

A munkától gyakran teljesen kilúgozottan, nehéz boldog magánéletet élni, e kettő pedig már elég is ahhoz, hogy a gyermeken csattanjon az ostor, ha nem is a szó szoros értelmében, bár sajnos az is előfordul.  

Boldog, kiegyensúlyozott apróságok csak az életükkel legalább elégedett szülők mellett találhatók. Ez nem egyszerű, a szülőnek gyakran fegyelmeznie kell magát és tudatosan törekedni a boldogságra, mert a mai felnőttekre nagy nyomás hárul, viszont egy jól működő családban tudja és elfogadja a gyerek, hogy néha, a szülők indulatát, hangos szavát is el kell viselnie, hiszen azt is a szeretet, az aggodalom gerjeszti, hiszen ők sem lehetnek mindig egyformán nyugodtak.

A másik oka a veréssel való nevelési szokás kialakulásának az lehet, hogy mit tapasztalt a szülő a saját gyermekkorában, és mi az általános abban a kulturális környezetben, ahol élnek. Az agresszió, a büntető, szabályozó szülő nevelési módszere csak akkor éri el célját, ha a gyerek a védő tápláló magatartást is megtapasztalja, megéli a feltétel nélküli szeretetet. A gyerek felismeri, hogy neki magának is lehetnek rossz napjai és ez nincs másképp a felnőttekkel sem.

Ha a szülő kiegyensúlyozatlansága, frusztráltsága, sikertelensége kellő feldolgozás hiányában a gyermeken csapódik le, ez az „érthetetlen” agresszió nagy valószínűséggel pszichés sérüléseket okoz. Az indokolatlan testi fenyítés megtámadja a gyerek lelkének teljességét, integritását. A hatás örökre megmaradhat benne és személyiségének megbocsátást nem ismerő részévé alakulhat: hatalmas csalódássá, mely ellenségessé teszi őt, és később ez a mások elleni erőszakban nyilvánulhat meg.

A trauma kialakulása attól is függ, hogy a kortársaival hogy bánnak a szülei.  Ha másokat is hasonlóképpen, veréssel nevelnek, akkor valószínűleg nem okoz maradandó pszichés sérülést.

Kutatások bizonyítják, hogy a kedvességgel, szeretettel felnevelt gyerekek nagyobb eséllyel lesznek, harmonikus személyiségű felnőttek. Egy magyarországi felmérés szerint az anyák 19%-a verte már meg a gyermekét saját bevallása szerint!

A pofont a megkérdezettek 70 %-a találta elfogadható nevelési eszköznek. Mindez elgondolkodtató.

Kapcsolódó anyagok:

$$1234$$

$$1252$$

$$242$$