Egy magyarázat szerint feltűnő ajkaink kifejlődésének oka – bármilyen furcsának tűnik is első hallásra –, hogy az ősember elkezdett felegyenesedve járni. Ezáltal a hímek számára a legfontosabb nemi inger – a nők nemi szerve – láthatatlanná vált, eltűnt a combok között. Ekkor hasonló folyamat indult be, amit egyes majmoknál, például a mandrillnál lehet tapasztalni. Ezeknél az állatoknál a nemi szervek jellegzetes, szexuális vágyakat kiváltó színei és formái átkerültek az arcra is – magyarán szólva, nehéz megkülönböztetni a majom fenekét a fejétől. Az elmélet szerint ajkunk – egy vörös, húsos nyílás – nem más, mint a női nemi szerv másolata, utánzata, célja pedig az, hogy felkeltse a férfiak vágyait. Ez láthatóan sikerül is, nem véletlen, hogy a sminkkészlet elengedhetetlen tartozéka a rúzs, és a pengeszájú hölgyek hajlandóak kitenni magukat sebészi tortúráknak is, feltöltetik ajkaikat, vállalva, hogy túl „jól” sikerül a dolog és esetleg békaszájúakká válnak.

Hasonló okokkal indokolják a női test egy másik – a férfiak által leginkább kedvelt szemlegeltető terület –, vagyis a mellek formájának kialakulását is. Hiszen, ugyanúgy, mint az ajkak duzzadtságának, a női mellek sokat dicsőített alakjának és nagyságának sincs különösebb haszna sem a faj-, sem a létfenntartás során. Egyetlen olyan állatfajt sem ismerünk, amely nőstényeinek emlőire zsír rakódott volna le, és az így létrejött gömböcskék szexuális ingerkeltő területként működnének. A fenti elmélet alkotói ezért a melleket is a „nemi jelzések jól látható helyen történő utánzása” kategóriába helyezik, és azt állítják, a nők a melleikkel egy igen fontos ingerkeltő testterületet, a feneket imitálják. A hasonlóság a mellek és a női hátsó között valóban szembeötlő: két, félgömbalakú zsírpárnácska egymás mellett, közöttük keskeny hasadék. Korunk asszonyai ugyancsak átkozzák az evolúciót, hogy hajlamossá tette testüket nagy mennyiségű zsiradék – magyarul háj – lerakódására. A boldog, fogyókúra-mentes évezredekben ugyanis pontosan a felesleges zsír felszaporodása jelezte a férfiak számára, hogy az illető hölgy elegendő energia tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy gyermeket szüljön és szoptasson, vagyis ideális partner-jelölt. A zsiradék pedig a női test azon részein rakódott le, ahol nem zavarta az illető mozgását, tevékenységeit, a mellen, a fenéken, a csípőn… A hímek ösztönös vonzódása eme zsírlerakó helyek iránt még ma is működik, bár a modellek nagy része lassan alultápláltnak néz ki, a férfiak továbbra is felsóhajtanak egy nagyobb méretű mell, egy jól megmarkolható popsi vagy egy hullámzó csípő láttán. De térjünk át a férfiakra! A témával foglalkozó szakemberek nem kímélték a fáradságot és összehasonlították az állatvilágban fellelhető hím nemi szervek méretét, és arra az eredményre jutottak, hogy az emberek szerszáma bizony indokolatlanul méretesre nőtt az évezredek folyamán. Bár nem büszkélkedhetnek férfi társaink akkora pénisszel, mint például a kacsakagyló, amely hím nemi szerve az állat testméretének körülbelül negyvenszerese – még kiszámolni is sok: ez az embernél 70 és 80 méter között lenne –, a szakértők egybehangzó véleménye az, hogy az átlagosan 13-16 centiméteres hosszúság helyett bőségesen elegendő lenne a 3-4 centiméter is. Ezt persze nem a nők állítják, hanem a tudósok, akik többségükben természetesen hímneműek. Első gondolatként az juthat az ember eszébe a megnövekedett méret okaként, hogy a nagyobb pénisszel sokkal változatosabb módon lehet közösülni, vagyis a szexuális örömszerzés lenne a nagy farkak evolúciós indoka. Sajnos, ennek ellentmond, hogy az orangután hím a mindössze 4 centiméteres hímtagjával képes végigjátszani a Káma Szutra összes figuráját, és az sem zavarja, ha közben a fán kell lógnia fejjel lefelé. Ráadásul ez a főemlős mintegy 15 percig „szeretkezik”, míg az ember hímek átlagosan 3-4 perc alatt végeznek az aktussal. Vagyis hiába nagyobb az emberek szerszáma, úgy tűnik, a majmok mégis többre képesek az „ágyban”. A tudósok végül arra a következtetésre jutottak, hogy a férfiak hímszervének növekedése hasonló módon zajlott le, mint például, ahogy a pávahímek kifejlesztették hivalkodó, látszólag semmire se jó farok-tollazatukat. Bár a madarakat a létfenntartásban akadályozza hatalmas toll-legyezőjük, a párosodás során a tojók kifejezetten rajonganak érte, és annak a hímnek van a legnagyobb esélye az utódnemzésre, amelyiknek a legnagyobb a tollazata. Ezek szerint az emberek is valószínűleg azért növesztették hím nemi szervüket a lehető legnagyobbra – az ennél nagyobb méretű szervvel már nem lehetne közösülni –, hogy minél több nőt tudjanak elcsábítani.

Ennek némileg ellentmond, hogy egyetlen emberi kultúrában sem találkozhatunk olyan jelenséggel, hogy a nők megbámulnák, méricskélnék a férfiak péniszét, és ez alapján választanának partnert és férjet maguknak. A férfiak azonban már gyermekkorukban elkezdik összehasonlítgatni fütyijüket, vannak, aki centiméterrel, vonalzóval lemérik, mások csak titokban lesik a másik szerszámát a zuhanyozóban. Úgy tűnik, a nagy nemi szerv nem annyira a nőknek szól, hanem a többi férfinak, és inkább a férfiak egymás közötti dominancia-versenyében játszik szerepet.  Kapcsolódó anyagok:          

$$824$$

$$988$$

$$598$$