Mindkét nemrégiben történt balesetben az autósok szerint helytelenül közlekedő (?) nagymamák voltak a hibásak, s a Pécsett törént gázolás vezetője nem is vállalta a felelősséget.

Végtére is a nagymamák veszélyesek, folyton ugrálnak és általában az úttestre… Pláne ha gyerekkel vannak… Mindenesetre Bonyhádon és Pécsett óvintézkedéseket tettek, hogy a járdán baleset nélkül lehessen átkelni. 

Laikusok is fellelhetnek az interneten jogszabályokat, amelyek a járdaátkelőhelyekre vonatkoznak. Például: a megállási tilalmat jelző vonal: az úttest szélén vagy a járda szegélyén levő folytonos vonal, amely – jogszabály rendelkezéséből vagy jelzőtábla jelzéséből folyó –, megállási tilalomra hívja fel a figyelmet, a várakozási tilalmat jelző vonal: az úttest szélén vagy a járda szegélyén levő szaggatott vonal, amely – jogszabály rendelkezéséből vagy jelzőtábla jelzéséből folyó –, várakozási tilalomra hívja fel a figyelmet.

Ugyan egyre több a vezetői engedéllyel rendelkezők száma s egyúttal ez azt is jelentené, hogy a KRESZ szabályait ismerők száma is megnőtt, ám a szabályokat betartók száma még mindig nagyon alacsony. Még mi is, jogosítvány nélküliek is tudjuk, hogy a zebrán nekünk van elsőbbségünk, s az autóknak kutya kötelességük lenne megállni, hogy nyugodtan át tudjunk kelni. Hasonló ez a jobbkéz szabályra: a vezető felelőssége, hogy lassítson és figyeljen arra, hogy merről jön másik autó – vagy épp a zebrán egy „akrobatikus” nagymama.

A törvényalkotók is felfigyeltek a hiányosságokra – három ember halála kellett ehhez. Most igyekeznek pontos szabályokat alkotni, mit is kell az autósnak tennie, ha zebrához közeledik. De biztos, hogy csak a szabályozás hiányzik? Nem lehet, hogy nekünk, közlekedőknek –autósoknak, biciklistáknak és autósoknak –, kellene inkább a mentalitásunkon változtatni? Rohanás és dühöngés, nem figyelés, káromkodás, mérgelődés: ez jellemző ma a közlekedésre. „Mindig nekem van igazam, a másik sofőr béna, hülye, a gyalogos meg csak egy zavaró, csetlő-botló folt!” Segíteni egymást, figyelni és törődni egymással – ez tényleg képtelenség?

A szakértők – de még a tömegközlekedők – szerint is a problémát ám nem csak a vezetési morálban kell keresnünk. A magyar mentalitás az állandó rohanással egyenértékű, a sofőrök pedig az állandó késést az autóval próbálják kompenzálni. Helytelenül.

Sajnos mindennapos esetté nőtte ki magát a szabálytalanság. Nap, mint nap tanúi lehetünk a garázskihajtóból kisüvítő autóknak vagy akár a járdán repesztő négykerekűeknek. Azonban nem csak a nagymamák és gyermekek vannak veszélyben, egy megtörtént eset alapján a vakoknak is óriási problémát okoznak a száguldozó autók, mivel még őket sem tisztelik a vezetők.

Ezekből az esetekből talán arra is következtethetnénk, hogy akinek autója van, annak hatalma is van – így a magyar gondolkodás. Ám azért, mert valakinek telik autóra, még nem azt jelenti, hogy le kell tojni a másikat. Mert ki ő nekem? Hát csak egy gyalogos.

A gyalogot pedig a sakkban is könnyen feláldozzuk…