SOS-ed hozzám jutott, hozzádfutni most nem tudok, sok munkámnak nincs vége még, száz kezem se volna elég. De ha eljössz, idő röppen, beszélgetünk munka közben, tanácsot is osztogatok, baráttal nem szolgálhatok. Nekem nincs te istenadta, aki voltis Isten adta, ám elvette, de jól tette, mert nem nekem teremtette. Azóta is árva közöm, senkihez sincs semmi közöm, így élek már nagyon régen, lyuk sincsen tán az alvégen, az is benőtt szegény pára, merthogy nem jár senki rája, felcsapok hát remetének, hisz nem kellek a fenének, az se esz, mert zsíros testem, elcsapná a hasát menten. Terhes teve szép járásom,nincsen párja a járáson, hajam párját válogatja, hasam térdem simogatja, bambuszköteg "kis" derekam, kálvinista vastag nyakam. Nem ver Isten, - mondják- bottal, megáldott hát minden rosszal, de te szép vagy, kellemetes, mit bömbölsz hát? rettenetes. Csillogj, villogj amíg lehet, nehogy megvárj mégegy telet! Sz**j az egész nagy világra, röhögj mások pofájába, s kinek nyelve rajtad csattan, az csak irigy, vagy már kappan. Keress, kutass minden szépet, de ne hallgass csáb meséket, tartsd szem előtt, bárhogy vágyunk, házinyúlra nem vadászunk, hiszen olyan nagy a világ, jobb ha máshol kacsintnak rád. Fogadd hát a jótanácsot! Könnyebb lesz így, majd meglátod!

Barátnőm verse sokat segített abban, hogy ezt a nagyon nehéz, kritikus élethelyzetet, ne kisírt szemekkel lássam.   A versikét beküldte: Dinnyés Erzsébet