A gyerekek játékaiknak egy rövid ideig örülnek, ám a legtöbb „kincs” hamarosan a sutban végzi. Mégis általában van egy olyan játékuk, amely végigkiséri őket a felnövekedés útján. Lányoknak sokszor egy baba, fiúknak egy maci, egy takaró egy párna, vagy egy másfajta szőrősállat. Ezeket a kis „társakat” mindenhová magukkal viszik, és még akkor sem válnának meg tőlük, ha szakasztott ugyanolyanra akarnánk őket kicserélni, talán az élet első kalandjainak, viszontagságainak együtt töltött emléke miatt.

Valami ilyesmihez kell tudni visszanyúlni a párkapcsolatnak is, ha megújulásról van szó. Ha régebbi közös élményekből tudnak a párok táplálkozni, az még egy elmérgesedett kapcsolat helyrehozásához is erőt adhat. Persze, csak ha mindketten akarják.

Amikor a kezdeti nagy szerelemnek a hétköznapi rutinhoz kell alkalmazkodnia, különösen figyeljünk oda rá, hogy szerelmünkkel kettesben lehessünk a szórakozzunk, pihenjünk közösen. Egy jól megszervezett utazás, környezetváltozás kettesben lehetőséget ad egymás újra felfedezésére, a kölcsönös bizalom, az őszinteség ismételt megélésére és értékelésére.

De fontos az is, hogy ne igyekezzünk birtokolni a másikat, és mi se váljunk tulajdonukká! Legyen saját életünk, ápoljuk korábbi barátságainkat, önmagában is legyen értelme létezésünknek, külön érdeklődési körrel, hobbival, munkával, stb., különben személyünk könnyen terhessé válhat a másik számára, az együttlétek pedig kívánatos helyett iszonyatossá.

Külső megjelenésünkön is változtathatunk kicsit időről időre, esélyt adva társunknak arra, hogy újra belénk szeressen. Legyünk fittek, sportosak, mert a fittség fokozza a sexuális aktivitást, aminek nagy szerepe van kapcsolatunk megtartásában. Az ápolt gondozott külső pedig azért elengedhetetlen, hogy önmagunknak is tetszünk, hiszen ez elsődleges abból a szempontból, hogy partnerünk milyennek lát minket. Gondoljunk csak bele milyen olyasvalakinek a társaságában lenni, aki folyton panaszkodik és elégedetlen! Ilyen emberrel még tíz perc is nehezen telik el, nemhogy egy egész élet! Fontos, hogy tartsuk meg attraktivitásunkat otthon is, ne csak a programok alkalmából csípjük ki magunkat, minden nap legyünk csinosak párunk számára.

Ez nehéznek, megvalósíthatatlannak és demagógnak tünhet egy agyonhajszolt családanyának, akinek még a családi költségvetésből is ki kell vennie a részét. A kifáradással járhat a kiégés, ami azt vonja maga után, hogy először a szellemi igényességünk tűnik el, azután a lelki szükségleteink és végül a testi hygiénére sem jut erőnk, időnk. Ez a viszony azonban már rövid időn belül iszonnyá változhat. Ezen az úton haladva még rosszabb helyzetbe is sodródhatunk, mert a folyamatos negatív hangulat és szeretetéhség okozhat függő típusú evést, alkoholizálást és mindenféle egyéb pótcselekvéseket.

Áldozatként maradni egy kapcsolatban a legrosszabb döntés! Lehet változtatni, pláne, ha függetlenek vagyunk, de talán megérdemli az, akit annak idején nagyon szerettünk – különösen, ha gyermekeink is vannak –, hogy megpróbáljuk visszahozni azt, ami elmúlt. Egyébként sem mindig megoldás egy új kapcsolat, mert előfordulhat, hogy előző partnerünknél nem tudatosan, de mi csináltunk valamit rosszul, és az indította meg a lavinát. Ilyenkor előbb utóbb nagyon valószínű, hogy ugyanazokat a hibákat követjük majd el a későbbiekben is, és ugyanolyan helyzetbe kerülünk.

Tudomásul kell vennünk, hogy egyetlen kapcsolat sem állandó, merev szinten stagnáló, hullámhegyek és völgyek tarkítják, és mi is felelősek vagyunk azért, ha tartósan romlik a helyzet. A pár valamelyik tagjának időnként észbe kell kapni és visszafordítani a folyamatot. Nyugodtan legyünk mi a kezdeményezők a megújításában. Ezt azonban ne áldozatként éljük meg, mert abban az esetben magunk ássuk alá a megvalósulás sikerét.

Ehelyett képzeljük el, miért is szerettünk bele társunkba, miért választottuk, őt, miért lett ő a sok közül egy a számunkra, és hogyan változott ez meg. Rá fogunk jönni, mi hol hibáztunk.

Ha eldöntöttük, hogy meg szeretnénk őrizni egy kapcsolatot, legjobb, ha elejétől fogva hangsúlyt fektetünk az állandó megújításra. Ha azonban mégis elmérgesedik a viszony, magunkban kell tisztázni, tudunk-e még adni ennek az embernek, és ha tudunk, adjunk, ami előbb utóbb „viszonyzásra” talál. Ha mégsem, akkor kezdjük ismét újra egymással – vagy ez esetben egy mással.

Kapcsolódó anyagok:

$$245$$

$$210$$