Célunk mindig az legyen, hogy a csecsemőnek annyi táplálékot adjunk, amennyi a legkedvezőbb fejlődését biztosítja, ne a legnagyobb mennyiséggel etessük meg, amit bele „kanalazhatunk”.

 

Ha a csecsemő megbetegszik, az addig jól tolerált táplálék mennyiség károsan hat rá, azaz: a betegség a tápláléktűrő toleranciát csökkenti. Mégpedig nemcsak az emésztőrendszer betegségei csökkentik a táplálék-tűrő képességet, hanem a szervezet más részeinek betegségei is, mint a tüdőgyulladás, vagy a középfülgyulladás.

 

Ha ilyenkor a csökkent tápláléktűrő képességet meghaladó mennyiségű táplálékot adunk, vagyis, ha túllépjük a csecsemő toleranciáját, gyomor-bélzavart (hányás, hasmenés) és súlycsökkenést idézünk elő.

 

Ezért szükséges a beteg csecsemő táplálékmennyiségét átmenetileg csökkenteni. Hogy a csökkenés milyen fokú legyen, az a betegségtől, annak súlyosságától és általában a csecsemő állapotától függ.

 

Szükség szerint átmenetileg teljesen be lehet szüntetni a rendes táplálék adását. A betegség gyógyulásával javul a tolerancia is, és így fokozatosan egyre több és több táplálékot adhatunk megint a csecsemőnek. De nem fog éhen halni, ha néhány napig kevesebbet, vagy egyáltalán nem eszik. A folyadékra ilyenkor azonban fokozottan figyelni kell, mert a kicsik akár néhány óra alatt is kiszáradhatnak.

 

A beteg csecsemőt mindenképpen mutassuk meg orvosnak, ő fogja megállapítani, hogy táplálékát milyen mértékben csökkentsük, és amikor gyógyulni kezd a baba, táplálékának mennyiségét milyen ütemben növeljük.  

 

Helyes azonban, ha az édesanya már az orvosi rendelés előtt az addig fogyasztott mennyiségénél kevesebbet ad a csecsemőnek, és a hiányzó ételt ásványvízzel, vagy teával pótolja. Ez hasmenés vagy hányás esetén a legfontosabb.

 

Természetesen előfordulhat, hogy amikor beteg a kicsi, az étvágyával nincs baj, ilyenkor nem kell görcsösen megvonni tőle a megszokott ételmennyiséget.

 

Kapcsolódó anyagok:

 

$$1412$$

 

$$1434$$