Valóban létezik a „hozott anyag”, genetikai adottságaink ténye, de ne felejtsük el, ez csak az alap, amivel dolgozhatunk, sőt kell is, hogy dolgozzunk. Minden nő, magában hordozza a szépség és a csúnyaság széles skáláját. Sok mindenen múlik, hogy mi jelenik meg a külső jegyekben. Erősen befolyásolja a környezet elfogadó szeretete, az ápoltság, a családi minta, a társadalmi elvárás, a divat, stb., de elsődlegesen őrajta áll, vagy bukik a dolog... Akinek önértékelési zavara van, épp erről feledkezik el: a skálák beállításához a mi kezünkben van a távirányító. Vagy nem is megfeledkezik, hanem egyszerűen úgy érzi, „a fene egye meg, igazságtalan, hogy nekem küzdeni kell azért, ami másnak adott”, és a keserűség tartja bilincsben. Véletlenül sem jut eszébe, hogy esetleg az a másik már megtette a megtehetőt…
Persze, az is előfordul, hogy valaki jobb alapokat kap. Ezt el kell fogadni, mint, ahogy önmagunkat is. Hogyan is látszhatna szépnek valaki, ha állandóan más csillogása után áhítozik? A mai társadalom, szinte sugallja felénk milyennek kéne lennünk, csinosnak, vonzónak, szexis feleségnek, partnernek, jó anyának, kiváló háziasszonynak, kreatív munkatársnak és még sorolhatnánk. Nehéz ettől elhatárolódni, de egyszerre megvalósítani is. Nem csoda, hogy kortünetnek mondható a női önértékelési zavar.
Linda Franklin, amerikai pszichológusnő szerint minden nőben benne rejlenek a női típusok alapvető változatai: az anya, a kurtizán, az amazon, és a madonna. A kiteljesedett nő mind a négy típust egyszerre hordozza magában, és nagyon tudatosan használja is mindegyiket a maga helyén és idejében. A megszépítő show-k és újságrovatok is azt bizonyítják, hogy nincs igazán csúnya nő, csak olyan, aki nem tudja megélni a nőiségét. A nagy sztárokról készült lesi fotók tanúsága szerint pedig ők sem annyira különlegesek a sminkesük, a fodrászuk és a stylistjuk nélkül.
Mindamellett, hogy nőként életünk jó részét biológiailag növesztéssel töltjük – növesztünk melleket, pocakot, gyermeket –, oda kell figyelnünk a szimbolikus növekedésre, a bennünk lévő belső tűz lobogására is, mert attól lesz egy nő vonzó, legyen akármelyik szakaszában az életének.
<> Ha pedig magunkkal sikerül megbékélni, hamarosan a férfiakkal is könnyebb lesz összhangra találni, munka, baráti, vagy szerelmi kapcsolatban egyaránt, akik, a mi női előítéletünkre általában rácáfolva, az élet fontosabb döntéseinél jobban hallgatnak a szívükre, mint a nemi szervükre.