Folytassuk hát sorra a leggyakoribb tévhitek – és persze a hozzájuk kapcsolódó tények számbavételét – a tájékozatlanság eloszlatása végett.

Tévhit: A nőiesség természetes tulajdonság, a feministák pedig elutasítják a természetes nőiességet. Tények: A feminista szubkultúrákban számos olyan hit és rituálé létezik, amely a nőiség – és nem a nőiesség!!! – szerető elfogadását és ünneplését helyezi a középpontba. A feminista mozgalom egészséggel foglalkozó gondolkodói a saját test elfogadását, természettel való kapcsolatfelvételt, a menstruáció ciklusának megértését és használatát, a gyerekszülés misztériumának, valamint a menopauza változásainak örömteli ünneplését hirdetik. A természetes – vagyis a természetben megfigyelhető – normák szerint a hímek színesebbek és látványosabbak a nőstényeknél. A legtöbb emberi kultúrában – amely nem természetes, hanem társadalmi jelenség – ez éppen fordítva van. Az állatokkal ellentétben a színeket és a vonzóságot jelentő kellékeket – mint például a szőrtelenítés, a hajfestés, a frizurakészítés, a körömfestés és a smink – a nők nem a természettől kapják, hanem jelentős pénz és energia befektetéssel maguk hozzák létre azokat. Sok feminista valóban elutasítja az úgynevezett nőiesség mesterséges kellékeit, amennyiben azok fájdalmat okoznak, és gátolják a mozgásszabadságot – gondoljunk csak például a magas sarkú cipőkre, a szoros ruhákra, valamint a rövid és szűk szoknyákra. Tévhit: A feministák melltartókat égetnek. Tény: A melltartóégetésről szóló mítosz eredete egy 1968-ban az atlantai Miss America választás helyszíne előtt tartott polgárjogi tüntetéstől ered. Ekkor ugyanis a feminista demonstráció szervezői arra buzdították a nőket, hogy gyűjtsék össze mindazt a „női szemetet, ami a ház körül akad”: fűzőket, műszempillákat, a nők mozgását korlátozó, illetve a nőket szexuális tárgyként prezentáló ruhadarabokat. Az elégetett ruhadarabok között azonban egyetlen melltartó sem volt... Tévhit: A feministák férfiasak, tehát szőrös a lábuk, bakancsban járnak és csúnyán beszélnek. Tény: Sok feminista nő – a többi női csoporthoz hasonlóan – alternatív módon öltözködik, és nem követi a szokványos „nőies” kinézet szabályait. Aki azonban valaha is látott feminista nőkből álló csoportot, tudja, hogy kinézetüket tekintve a feministák egyáltalán nem térnek el egy átlagos női csoporttól. Érdemes tehát kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének külsejét, ruházatát vagy beszédmódját helyezi a középpontba. Tévhit: A feministák nem takarítanak, és nem tudnak főzni. Tény: Más nőkhöz hasonlóan, a feminista nők között is van, aki nem szívesen foglalkozik a háztartással, ám ugyanúgy akad köztük olyan, akinek a főzés vagy éppen a házimunka a szenvedélye. Tévhit: A feministák önzők, elutasítják az anyaságot, és egyenesen utálják a gyerekeket. Tény: A magát feministának valló nők között sok anya van, aki gyerekét akár hagyományos házasságban, akár más nővel/nőkkel együtt vagy egyedül neveli. Általában ugyani éppen a feministák által megkérdőjelezett köztudat az, amely a nőket választani kényszeríti a karrier és a család között. Sok feminista nő azonban elutasítja ezt a kényszerített megkülönböztetést, és élete minden területén autonóm döntéseket hoz arról, hogy mit szeretne tenni, és mit nem. Ráadásul a feminista mozgalmak igen fontos momentuma, hogy felhívja a figyelmet arra a kettős társadalmi értékrendre, mely „az anyát” isteníti és „a gyereket” tartja a legnagyobb társadalmi értéknek, ugyanakkor a gyereket nevelő nők százezreit hagyja cserben – azáltal, hogy nem nyújt megfelelő anyagi támogatást, és az anyaságot munkaerőpiaci szempontból nemkívánatos dologként ítéli meg.

Tévhit: A feminista nők kékharisnyák, így számukra a nők jogaiért folytatott harc csupán pótcselekvés VAGY: A feministák frusztráltak valamilyen gyerekkori trauma vagy férfiakkal kapcsolatos csalódás miatt. Tény: A feminista mozgalom a nők emberi jogaiért küzd. Ezeket az emberi jogokat számtalan nemzetközi egyezmény, illetve az adott országok törvényei is garantálják. Ennek ellenére – akárcsak sok más csoport jogai – a nők emberi jogai is folyamatosan sérülnek. A feminista mozgalomban résztvevőket ugyanaz motiválja, mint bármely más polgárjogi, környezetvédelmi, stb. mozgalomban dolgozókat: igazságérzet, tettvágy, szociális érzékenység, tudatosság. Érdemes tehát kritikusan szemlélni minden olyan próbálkozást, amely a társadalmi problémák és politikai célkitűzések helyett az egyének rossz tapasztalataival próbálja magyarázni és marginalizálni az adott témát. Tévhit: A feminizmus egy nyugati ideológia, mely idegen a magyar nők gondolkodásmódjától, és valóságától. Tény: Magyarországon – amíg hagyták – igen aktív feminista mozgalom volt. Virágkora a XX. század elejére tehető, a korszak híres irodalmi és politikai alakjai közül sokan részletesen foglalkoztak is a mozgalommal. A magyar XX. század döntő többségét uraló elnyomó rezsimek azonban a feminizmust ugyanúgy nem tolerálták, mint bármely más polgárjogi mozgalmat – így hol magyarellenesnek, hol pedig nyugati dekadens kapitalista csökevénynek bélyegezték. Sajnos a történelem-tanítás továbbra is marginalizálni igyekszik a magyar feminista mozgalmat, ezért egyáltalán nem tanulunk arról, hogy a magyar közéletben milyen szerepe volt/van a feminista gondolkodásmódnak és mozgalmaknak.

Kapcsolódó anyagok:

$$2955$$