A bölcsész esete a fűnyíróval

Tragikus találkozás, mikor a gondolatok embere fizikai feladattal találja magát szembe. Ha a megmérettetés fogadás tárgyát képezi, tétjeinket semmi esetre sem szabad a bölcsészre tenni. A mérkőzést a gép nyeri.

Ha a gyep mégis lenyíródik, nem kell csodálkozni, de egy percig se higgyük, hogy a bölcsész keze van a dologban. Ő kigondolja a haditervet, különböző oldalról megvilágítja a pázsit lenyírásának stratégiai lépéseit, de végül arra a következtetésre fog jutni, hogy az öccsének/haverjának/szomszédnak, vagy leggyászosabb esetben: nekünk ez a feladat sokkal jobban megy.

Szomorú helyzet. Ilyenkor az ember lánya egyetlen szempillantás alatt képes kiszeretni a bölcsészből még akkor is, ha a fűnyíró tologatása végül az öcs/haver/szomszéd nemes feladata lett, s nem a miénk. Azonban, ha az ilyen és ehhez hasonló szituációk alkalmával mély levegőt veszünk, s aztán mégsem küldjük el „filozófusunkat” azokra a melegebb égtájakra, ahová hirtelen felindulásunkban szeretnénk, lesz alkalmunk megtapasztalni a bölcsész használhatóbb oldalát is. Van köztük ugyan néhány elfajzott mesebeli művészlélek, de többnyire nem ez a helyzet. Ha zenéről, irodalomról, színházról, netán érzelmekről van szó, nem rémülnek meg. S, ha a fűnyírós incidensnél nem adtuk fel, talán lesz végre valaki az életünkben, aki elmeséli nekünk a sosem értett Dosztojevszkij regény mondanivalóját.

A mérnök és az érzelmek

Puszta jószándékból mérnökünk kezébe nyomunk egy könyvet, ami bennünket megérintett, jókat nevettünk rajta, de – őszintén szólva –, egyetlen műszaki rajz sem volt benne. A technikai tudományok embere el is olvassa, majd mikor visszaszolgáltatja, arcára kiül a döbbent „nem értem, mit ettél te ezen” típusú grimasz. Ezt követően jön az első nagy beszélgetés fantáziáról, érzelmekről, meg a belső világ nagy dolgairól.

Hát…kicsit csalódtunk. De azért le kell szögezni: nem igaz, hogy a mérnök érzelmileg sekélyes volna. Egyszerűen csak földhözragadtabb. Első ránézésre könnyen eligazodik a világ dolgaiban, szereti a mérhető tételeket, mert abból ő racionálisan képes leképezni maga számára a világot. S abból kifolyólag, hogy a reál – viszonylatokban kissé szögletes gondolkodásmódjával jól építkezik, az érzelmek területén nehezebben igazodik el. Így aztán nemigen érti meg azokat az embereket, akik a körülöttük zajló világ eseményeit nem egy hatalmas kockaként élik meg. Mert ő szereti bekategorizálni, analitikus problémamegoldás útján megmagyarázni a világ dolgait. Akkor is, mikor nem kéne.

Viszont minden megvan benne, amit a bölcsészben nem találtunk. Ha pedig igazán beleszeretünk egy ilyen racionális gondolkodású férfiemberbe, másra sem vágyunk majd, minthogy végre elmagyarázza nekünk a csapágy működését. Mert mindig is érdekelt minket az ilyesmi, nem?