Ha kislányról van szó – persze a kivételektől eltekintve –, sokáig a baba az elsődleges játékszer. Hiába veszünk neki – ötlet hiányában –, újabb és újabb babákat, a funkciója mindnek ugyan az marad: „gyakorolni” és utánozni az anyukaságot. Legtöbbször kiválasztják a két-három kedvencet, ami végigkíséri a babázós időszakot. A többi évekig csak bánatosan kucorog a polcon.

A lányok imádják, és a legtöbbjük szobájában meg is találjuk: a babaházat. Sajnos a rózsaszín műanyag csodapalota sokkal népszerűbb, mint a fából készült visszafogottabb változata. Hiába kellemesebb szemünknek a természetes anyagból készült ízléses házikó, hiába harmonizálnak visszafogott színei a gyerekszoba bútoraival, ha csemeténk a málnafagylalt színű amerikai hangulatra áhítozik.

Hasznos és kedvelt játékok a mama háztartási eszközeinek, edényeinek kicsinyített változatai. Viszont felesleges megvenni a műanyagból vagy papírból készült „mini élelmiszereket”. Adhatunk a kicsinek néhány szem gyümölcsöt, répadarabot, apró kekszet, száraztésztát. A vacsorakészítés is szórakoztatóbb a számára, ha közben ő is főzőcskézhet az edénykéiben, és talán nem olyan nagy gond, ha kipotyog valami a fazékból a konyhakőre. A lábasokat, poharakat, kiskannát magunkkal vihetjük a strandra, vagy a homokozóba is. Jóval népszerűbbek, mint a megszokott lapát vödör szita összeállítás.

Sok szülő vallja: az ő lánykájának kedvenc játéka, hogy saját magát öltözteti, cicomázza. Ne ijedjünk meg, a nőiesség csíráinak előbújása természetes dolog. Ez nem jelenti azt, hogy felnőve semmi más nem érdekli majd, csak saját maga. A mintát úgyis mi szülők, anyák adjuk. Ha körömlakkon kívül lát a kezünkben könyvet is, vagy fodrász után magunkkal visszük sportolni, színházba, nincs miért aggódnunk. Legyen egy fiókja, amiből kedvére válogathat kendőkből, megunt blúzainkból, hálóingeinkből.

Az alkotó foglalatosságokat fiúk is kedvelik, de a kislányokat talán jobban leköti. Ez sok szülőnek macera, mert piszokkal jár, és mert igényli a közös foglalkozást. Pedig az alkotás, a fantázia megmozgatása elengedhetetlen a gyerekek fejlődéséhez. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Két-három éves korban elég a  gyurma, a só-liszt massza, a vízfesték és a színes ceruza. Később ez bővülhet gyöngyfűzéssel, öltögetéssel, szalvétatechnikával. Egy cipős dobozba rakjuk össze a kellékeket, ne dugjuk a szekrény mélyére, legyen mindig elöl. És ne várjunk nagy csodát, ha ilyenkor nem ülünk le melléjük.

És ne feledjük, hogy nem minden gyerek egyforma. Vannak kislányok, akik a sarokba vágják a babákat és rohannak békát fogni, térdük-könyökük állapota pedig jelzi – állandó sebekkel és horzsolásokkal teli –, hogy nem feltétlenül a lányos szelíd játékokat kedvelik. Ne kényszerítsük rájuk a szerintük lányoknak való játékokat, ők jobban „tudják” mi felel meg személyiségüknek, értelmi és érzelmi fejlettségüknek!