Az események 1990-ben kezdődtek egy tiszántúli kis faluban élő hatvanas évei elején járó özvegyasszonnyal, aki már évtizedek óta él egyedül, balkezes és vérzékenységben szenved. Az események kezdetéig abszolút nem foglalkozott az ufó kérdéssel, semmilyen tekintetben. Az események alakulásáról naplót vezetett, de azt később megsemmisítette. Néhány lapja maradt csak fenn, ezekből idézek.

"1990. Sok furcsaság történik mostanában velem, elhatároztam, hogy egy némelyik dolgot felírok, csakúgy magamnak.

Elég sokszor nem ott ébredek fel, ahol lefekszem. Rejtély, hogyan jutok át a bezárt szobába. A nagyszoba ajtajánál kb. három vödör föld volt, olyan apró, akár a liszt. 2 kis lyukat is találtam. Talán ott jött fel, de hogyan? "

A különlegessége a földnek az, hogy teljes mértékben csíramentes volt! Ez önmagában meglehetősen különös, hiszen az Antarktisz több km vastag jégpáncélja alatt sincs csíramentes föld. A föld feltörését erős hangjelenség kísérte, s közben kénes szag érződött.

A dolog tehát így kezdődött, s persze nagy riadalmat keltett a néniben. Ezután következett a csengő éjszakai megszólalása, a tv éjszakai bekapcsolódása, s a "kiesett idő" élmények. A néni egyik fia Pakson atomfizikus, s próbált utánajárni a dolgoknak, mert féltette édesanyját. Amikor a helyszínen töltött néhány éjszakát, ő is tapasztalhatta a tv bekapcsolódását, holott a készülék a konnektorból is ki volt húzva!

A néni egyszer az udvarán ébredt fel egy körtefa alatt az éjszaka kellős közepén. Az eső szakadt, de ő teljesen száraz maradt. A lakása kulcsra volt zárva, s a kulcs a zárban belül volt. Átment a másik fiához hálóingben, s megkérte, hogy segítsen neki bejutni a saját házába. Az kissé furcsán nézett rá, amíg meg nem látta az ajtóban belül lévő kulcsot. (A néni másnap azonnal kivágta a körtefát.)

Nem tudott mit kezdeni ezekkel a jelenségekkel egészen addig, amíg a lábai szárán egy-egy piros pont meg nem jelent, s ehhez a testi jel felbukkanásához már éjszakai élmény is társult.

"1992 tavasz. A lábam mindkét oldalán különös piros folt lett, tele apró piros pontokkal, mint a tűszúrás. Elmentem vele orvoshoz, azt mondta, nem tudja mi ez. Adott rá kenőcsöt, soká múlott el."

"1993.IX. Ez megint leírnivaló. Valahol voltam, mondják, üljek le arra a fényes valamire. Nagyon vékony volt, úgy kapaszkodtam. Még reggel is fájt az ujjam. Ekkor volt az, amikor nagyon féltem, mert mikor lenéztem, nagyon mély feketeség volt, és ott mozogtak valamik. Egyszer azután csak lepottyantam, és akkor ébredtem fel a kertben kint. Ilyen még sose volt.

Azok a kis valami emberkék különben nagyon nézik az embert, olyan érdekes jóságos érzéssel rendelkeznek, mert mindig hallom, "ne félj", csak megszólalni nem tudok.”

A jelek némelyike meglehetősen szabályos. Keletkezésük a következő: általában hathetente jelentkezik egy-egy éjszakai ufóélmény. Másnap a néni hátbőre egy helyen megkeményedik, a mozgás közben a felhámréteg felrepedezik, és vérzések következnek be. Erre a doktor ír fel felhámnövesztő kenőcsöt. A „seb” mintegy hat hét alatt meggyógyul, s egy jellé alakul, ami egyben bőrpigmentáció-változást is hoz magával. Az egyes jelek évekig megmaradnak, általában csak egy következő jel takarja el.

(Ha valakinek már volt ufó-élménye, vagyis találkozott már idegen lényekkel, kérjük, írja meg nekünk – ha kívánja név nélkül –, szeretnénk közzé tenni az érdekes eseteket. Címünk: info@donna.hu)