Krisztus előtt a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A mithraizmus sokáig a kereszténység vetélytársa maradt a december 25-ével. Lehet, hogy Jézus alakját és születésének időpontját róla mintázták. Az ókori Rómában december 17. és 24. között tartották a földművesek istene, Szaturnusz táncos vigalmait.

A karácsonyfa – bár csak alig kétszáz éve tartozik az ünnephez – ókori helyettesítője a magyal, babér vagy bármilyen örökzöld volt. A rómaiak egymásnak zöld ágakat ajándékoztak ilyenkor, a Szaturnália ünnepén. Újkori jelentése inkább az első emberpár, Ádám és Éva almafája, vagyis a tudás fája. Az emberek valaha úgy gondolták, csak úgy menekülhetnek meg a kísértetektől vagy a gonosz szellemektől, ha az élet örökzöldje alá húzódnak. A 17-18. században – az első fenyőfák állításának korában –, kézenfekvő örökzöld Európában nem az almafa vagy a babér volt a téli időben, hanem a fenyő.

A világ leghíresebb karácsonyfája Londonban, a Trafalgar téren áll. 1947 óta Oslo város ajándékozza, amiért az angolok megsegítették őket a II. világháborúban. Angliában egyébként a karácsonyfa helyett a fagyöngykoszorú a divatos.

Üvegdíszek az 1880-as években jelentek meg a korábbi alma, dió, mézeskalács helyett. Céljuk a fény tükrözése, sokszorosítása. A viktoriánus korban papírdíszek, képek, gyümölcsök helyettesítették, ezek ma is kezdenek divattá válni.

Gyertya a Logosz, a világ fényének szimbóluma, a keresztényeknél Krisztus jelképe, mert a gyertya is megsemmisül, miután fényt adott. A láng, a kanóc és a viasz a szentháromságot testesíti meg. Hasonló szerepe van a születésnapi tortán és a halottaknál egyaránt.

A jászol tisztelete Keleten kezdődött, aztán Liberius pápa építtetett jászolt a karácsonyi misztériumhoz. Ezért játszódik ma is a népszínjáték egy jászol körül.

A betlehem készítése főleg a Kárpát-medencében gyakori. A pásztoroknak öltözött gyerekek kis, jelmezes csoportja adomány reményében járja a házakat, és adja elő versikéit a házigazdának – jutalom reményében.

Az angyal a lélek jelképe. Isten az angyalt és az embert a saját képmására teremtette. A hét arkangyal legismertebbjei: Mihály, az ítélkező; Gábriel a hírhozó és Ráfáel, a gyógyító.

A pásztor a béke jelképe, nem volt személyiség, inkább dekoráció a betlehemi ábrázolásokon. Brueghel óta vált a paraszt vagy a pásztor önálló témává a festészetben.

A háromkirályok Európa, Ázsia és Afrika szimbólumai, a napkeleti bölcsek: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Egyesek szerint mágusok voltak, akik megálmodták a Messiás, a szabadító születését. Keletről, a világosság születése helyéről érkeztek.

Mária, a Szűzanya a szépség ideálja minden korban. Férje, Szent József háttérfigura, hiszen nem tőle van a gyermek. Széna és mezőgazdasági szerszámok, gabonák a karácsonyi asztal alatt.

Az aprószenteknek, angyaloknak szánták eledelül, valamint varázserőt tulajdonítottak nekik. Mindegyik a következő év bősége, jó termése miatt került oda, akárcsak az étkek sorrendje az asztal fölé.

Végül a szalmát a beteg állatok kapták, a magokat pedig a baromfiak a tojás és a szaporodás reményében. A búzaszalma jelentése a születés, a szerszám a munkához kapcsolódik, a kicsírázott „lucabúza” a húsvéti mező, s benne a gyertya Jézus jóságát jelenti.

A gomba a fenyőfán a légyölő galóca mása. A régi sámánok ebből főztek italt a transzba eséshez. Egyébként a fenyő és a gomba szimbiózisban él a természetben: a fa cukrokkal látja el a gombát, az viszonzásul segíti a fát ásványi anyagok és víz felvételében. Tehát a valóságban is szorosan együtt élnek.

A napkeleti bölcsek tömjént és mirhát hoztak az újszülöttnek. Mindkét növény desztillációja alkalmas a baktériumok elpusztítására, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, ráadásul kellemes az illata. Egyiptom és Babilónia templomaiban már használták euforizáló (boldogságérzést okozó), meditatív állapotot előidéző hatása miatt.