Itt állsz előttem

sokszor bólogatsz

eső, szél, perzselő nap

kínozza lombodat.

Elnézlek, csodállak,

ahogy esténként a hold

rád ragyog,korán reggel

madárka leveleid közt dalol.

Hallgatod az emberek bánatát

vagy vidám kacaját,

nem szólalsz csak

eltűröd a zsivajgást.

Ágacskáid között kis

madár röppen fel s alá,

törzsed tövében meg-

pihen egy két jó barát.

Egy szerelmes pár

hasítja beléd bicskáját,

de Te eltűröd, mert a

boldogság jelét vésték rád.

Nem is tudsz szólni

bárhogy is fáj

sokat kibírsz és

mindent látsz.

Fa fácska erdők, mezők királya

mindennap csodállak

te is egy élet része vagy,

ennek a világnak.

Mintha mosolyognál

mintha integetnél,

mintha ágacskáid

kitárnád, hogy megöleljél.

Gyönyörű vagy

csodaszép kis

fa, fácska szép vagy,

mese szép.