Amikor a szem-kéz koordinációról beszélünk, azt a műveletet értjük alatta, hogy az ember – gyerek vagy felnőtt –, képes értelmezni a látványt, majd a látott tárgyat megfogni és rendeltetésszerűen használni. Ehhez azonban három dolgot kell megtanulnia a babának:
1. Fókuszálni kell a tekintetét. Amikor a baba megszületik, egy-két órán keresztül rendelkezik a fókuszálás képességével, ám később ezt „elfelejti”. A kutatók szerint azért alakult ez ki, hogy az újszülött „megnézhesse” gyorsan anyját. Az első órák elteltével azonban a látása „romlik” a gyereknek, már csak foltokat érzékel, és hetekbe kerül, amíg egy tárgyra rá tudja tekintetét fókuszálni. (Kipróbálhatjuk mi is, mit lát egy baba: nézzünk egy közelünkben lévő tárgyra – például most a monitorra –, majd bambuljunk el, a képernyőn keresztül bámuljunk a távolba. Körülbelül ezt látja a baba is.)
2. Meg kell tanulnia a kezét irányítani, vagyis parancsot kell adnia keze izmainak, hogy milyen mozdulatot végezzen el. Sok édesanya elcsípi azt a pillanatot, amikor a gyereke először próbálkozik ezzel: lassan elindítja kezecskéjét egy tárgy felé, ám még nem ura testének, és a mozdulat egy önkéntelen csapásban végződik – a legtöbb esetben persze jó messze a kiválasztott tárgytól.
3. A két dolgot össze kell hangolnia a fejében. Tudnia kell, hogy amit lát, az egy tárgy, és tudnia kell azt is, milyen messze van, milyen nagy. Ha ezt „végiggondolta”, akkor jöhet a parancs a kéznek, amely elindul a kívánt irányba. Eleinte sok a baleset. Például a baba leveri a mama szemüvegét, vagy sikeresen megkaparint egy hajtincset, amit jól megráncigál. A legtöbb szülő ezeket a próbálkozásokat még nevetve kíséri, ám később, amikor igazi kis felfedező lesz a babából, egyre többször jönnek ki a sodrukból a kísérletező ifjonc ténykedése miatt. Egyrészről azért, mert a baba sok veszélyes dolgot művel. A konnektor számára nem egy halálos csapást rejtő lyuk, hanem egy levadászandó kincs. De az üvegpohár, a kristályváza, és más értékek sincsenek ekkor már biztonságban. Eljött az az idő, amikor a kisgyermekes család lakásában hirtelen minden értékesebb és veszélyes tárgy a legmagasabb polcokra, vagy a szekrény tetejére mászik át. Másrészt a gyerek nem tudja, mi az a kosz, és boldogan csemegézik a földre hullott tárgyakból – s mivel a látása igen kiválóvá vált a hónapok során, a legapróbb koszdarabot is észreveszi, és megcsócsálja.
A legfontosabb, hogy a szülők „baba-biztossá” tegyék a lakást, vagyis minden ártalmas dolgot tüntessenek el a kalandor közeléből. És nem árt figyelni minden lépését – ha ez lehetséges egyáltalán –, mert a gyermek úgyis megtalálja az egyetlen ottfelejtett veszélyforrást, és talál újat is, olyat, amire az előrelátó felnőttek soha nem gondoltak volna. Például keksz darabkák kerülnek a CD lejátszóba, beszorul az ujja minden erre alkalmas kis lukba, kipiszkál kis csavarokat a helyükről, és nyel le büszkén… A másik fontos dolog, hogy soha ne veszítsük el a türelmünket – amit persze képtelenség betartani. De meg kell próbálni átérezni, hogy a baba számára ez egy igen izgalmas kaland, sőt, egy életre meghatározza személyiségét és a tanuláshoz való viszonyát, hogy milyen reakciókat kap a szüleitől. A „nem szabad” parancs persze nélkülözhetetlen, hiszen néhány nap leforgása alatt teljes káosz lesz a lakásban, ha mindent megengedünk a gyereknek. De a túlzott letolás vagy büntetés egy életre elveheti a kedvét a felfedezéstől! Higgyük el, nem akart rosszat a gyerek, még akkor sem, ha nagy kárt okozott! Csak magunkat okolhatjuk, ha valami „fontos” tárgyat elől hagytunk, és megkaparinthatta a „büdös kölyökké” átváltozott édes csöppség.
Most nézzük hónapról hónapra, hogyan fejlődik a gyermek szem-kéz koordinációja:
1.hét: A gyermeknek csak reflexei vannak, ilyen például az, hogy minden kezébe kerülő tárgyat megmarkol. 1.hónap: A baba elkezdi követni tekintetével a szeme elé kerülő tárgyakat.
2.hónap: El kezd érdeklődni az ujjacskái iránt, szívesen nézegeti őket, s mivel rugalmasabbakká váltak, behajlítja, kinyújtja őket. 3.Már megpróbálja kinyújtani kezét a szeme elé kerülő tárgyak irányába. 4.Kezecskéivel igyekszik sürgetni az örömteli eseményeket, például evés előtt nyújtogatja kezeit az étel irányába. 5.hónap: Ha kiesik egy tárgy a kezéből, tekintetével igyekszik megkeresni. 6.hónap: Már mindkét kezét tudja egyszerre irányítani. 7.hónap: Képes a tárgyakat jól használni, már nem csak megnézi és megrágja őket, hanem például összeütögeti őket.
8.hónap: A hüvelykujját szembe tudja fordítani a többivel, így a tárgyakat már biztosabban tartja markában. 9.hónap: A fejét egyre ügyesebben tudja forgatni, vagyis nyakizmait is irányítja. Így már nem csak tekintetével követi az eseményeket, hanem fejét is odafordítja. 10.hónap: A padlón szereti a tárgyakat görgetni. 11.hónap: Kezecskéi és ujjacskái már annyira ügyesek, hogy az üreges tárgyak belsejébe megpróbál belenyúlni. 12.Hónap: A tárgyakat már „rendeltetésszerűen” képes használni, vagyis már nemcsak azt élvezi, hogy kezébe veheti és megismerheti azokat, hanem valóban játszani kezd velük.
