Az apaszerep viszonylag későn talált rá. 46 éves volt, mikor kisfia megszületett, akit később lánya követett. Talán azért ennyire későn, mert túl korán szerette volna a családot. A színművész állítja ugyanis, hogy meg kell ismerni az embernek a saját határait, tudni kell, mire képes és meddig mehet el. Van egy természetes elrendeződés az életben: nála kicsit később jött minden. Az apás szülés teljesen természetes volt számára, mint ahogy az is, hogy az élete sem fordult fel gyökerestől. Csak éppen kicsit korábban kell kelni.

Színházi pályafutását nem volt nehéz összeegyeztetnie a családi élettel, annak ellenére, hogy karrierje nem mondható éppen zökkenőmentesnek. „Ezen a pályán, kérem, nem elég a tehetség” – vallja egyik idősebb színházrendező pályatársa. „Vegyék tudomásul, bizony a tehetséget elviselni ugyanolyan tehetség kell.” Vagyis tudni kell együtt elviselni a sikert a kudarccal, tudni kell békébe jönni a hullámvölgyekkel.

A magánéletben Hirtling István egy rendkívül kompromisszumképes ember. Folyamatosan törekszik rá, mert nehezen viseli a feszültségeket. Az a belső nyugalom és fegyelem viszont, ami belőle árad, mindenkire kisugárzik a környezetében.

Nézd meg a videót!

$$v41171$$