Lassan, fokozatosan kell emelni az adagokat, és bővíteni, változatossá tenni az étrendet. Inkább többször elosztva egyen kisebb adagokat a gyermek, és így legyen a napi összes mennyiség fokról fokra nagyobb, míg eléri a korának megfelelő adagot és összetételt.

Rendkívül fontos, hogy a lábadozó kis beteg sok vitamint kapjon. Ezt elsősorban a friss, nyers gyümölcsökben kapja meg, de ha ilyenekhez nehezebb hozzájutni, kérheti a mama az orvost, hogy írjon fel vitamin készítményeket, elsősorban C és D vitamint.

A gyógyulást követő étrendben lehetnek olyan kikötések, megszorítások, amelyeket az orvos még a betegség idején javasolt, és egyelőre tovább is ajánl. Ilyen például, hogy asztmás jelenségek, csalánkiütések, ekcémás tünetekkel járó állapotok gyógyulása után egy ideig ne egyen a gyermek sok tejet, tejterméket, és kerülje a tojásfehérjét is. Ezeket másfajta fehérjékkel, elsősorban több burgonyával, értékes növényi fehérjékkel kell pótolni.

Étrendi megszorításokra szükség lehet vesebetegségek gyógyulása után is. Ilyenkor az erősen sózott, fűszerezett ételeket szokta az orvos elsősorban eltiltani.

A lábadozó beteg gyorsabb felépülése érdekben szükség van a friss, szabad levegőre, napfényre. Ezeknek hatása elsősorban a légzőszervi betegségek, tehát a mindenféle hörghurutok, tüdőgyulladások és fülbetegségek lezajlása után nagyon fontos. A tüdő járatainak átszellőztetése friss levegővel új erőt ad a magára talált légző működésnek. A zárt levegőjű kórházi osztályokon, a legyengült kis betegeken oly gyakori fülbajok a friss levegőn felépülőket alig betegítik meg.

A levegőztetést és napoztatást is természetesen fokozatosan kell végezni. Valahogy ahhoz hasonlóan, ahogy a fiatal csecsemőt hozzászoktattuk annak idején a szabad levegőhöz, a fényes napsütéshez. Fokozatosan nyújtva, végül minél hosszabb időt töltsön a kicsi a szabadban.