Az UFO-k és a földönkívüliek mintegy száz éve megosztják az embereket. Vannak, akik megszállottan hisznek bennük, találkoznak velük és időnként még le is fényképezik őket, mások azonban elszánt tagadók, aki még a gondolat felvetésén is csak nevetnek. A nagy többség azonban passzívan reagál, és nem tagadva létüket kételkedik. Az igazságot nehéz lenne kideríteni, hiszen megbízható tényekkel és adatokkal egyik fél sem tudja alátámasztani hipotézisét. 

A társadalomkutatók szerint egyetlen dolog biztos: egy modern mítosz alakulásának vagyunk nap mint nap tanúi. Egy olyan mítoszé, amelyben ugyanúgy kifejeződnek egy társadalom félelmei és örömei, mint akár a görög, vagy a középkori mítoszokban. A mítoszokat mindig egy kiváltó élmény indítja útjára – általában valami félelmetes dolog –, majd egymásnak elmesélve addig gyúrják, alakítják a történeteket az emberek, míg végül csak azok az elemek maradnak meg benne, amelyek visszatükrözik a társadalom érzéseit. Az UFO-mítosz mindezen kritériumoknak pontosan megfelel.

A földönkívüliek kérdése a XX. század elején vált fontossá, igazi mítosszá viszont csupán az ötvenes években kezdett válni. Az időpont nem véletlen, megjelentek a repülőgépek, és az emberek egyre többet néztek az ég felé, amikor pedig már a háború pusztító fegyvereiként gondoltak a repülőkre, az emberek félelemmel kémlelték az eget.

A legtöbb mítosz hasonló félelmi okokból született meg, a legszemléletesebb példa, amikor a pusztai emberek először találkoztak harcos lovasokkal – korábban nem ismerték a lovat –, és elterjedt a gonosz, kegyetlen kentaurok legendája.  

A mítosz terjedésében, a XX. század sajátosságainak megfelelően jelentős szerepet játszott – játszik – a média és a filmipar. A szórakoztató ipar például azonnal lecsapott a témára, a filmvászonról furcsa, emberhez hasonlatos, félelmetes lények néztek le, megborzongatva a nézők idegeit. Képregények, rádiójátékok születtek, és az idegen civilizáció lényei lassan „beköltöztek” az otthonokba. Egy-egy hatásosabb mű után szinte tömegessé vált az UFO-észlelések, elrablások száma. Nyomon követhető, ahogy a különböző városokban egymás után bemutatták vagy kinyomtatták az adott művet, ezzel együtt mozgott az UFO-hisztéria is, mintha a kis zöld-szürke lények követték volna a filmforgalmazók terjesztési útvonalát.

Azóta a mítoszt tovább bővítik az önkéntes próféták – vannak közöttük csalók és őszinte emberek is –, akik a legkülönfélébb történetekkel állnak elő, amelyeket szóban vagy újságokban publikálva terjesztenek. A történetek egy része „kihullik” az emberek emlékezetéből, mások azonban tovább élnek, terebélyesednek. Viszonylag életképtelennek minősült például az istenhívő és ateista UFO-k perlekedéseiről szóló elmélet, vagy a marsi kolónia pusztulását felelevenítő történet. (UFO-k alatt a továbbiakban az ufonautákat, vagyis az idegen lényeket értjük, nem pedig a járművűket).

Megmaradtak azonban azok az elemek, amelyek a fogyasztói társadalom jellegzetességeit, korunk traumáit tükrözik vissza. Ilyenek például az elrablásos történetek – ezek utalnak a paranoiára, szorongásokra, neurózisokra –, vagy a szexuális elemek, amelyek az elfojtott szexuális vágyakról szólnak.

Igen szemléletesen példázza az UFO-mítosz a modern ember egészségügyhöz, orvosokhoz fűződő viszonyát. Míg régebben varázslók, emberfeletti lények uralták a mítoszokat, ma a legtöbb elrablásos történet végén az áll, hogy megműtötték a szerencsétlen embert. Korunkban már a gyógyító szakemberek lettek élet és halál urai, nekik köszönhető, hogy 70-80 évig élhetünk, és nem boszorkányoktól, varázslóktól függ halálunk pillanata, vagy szenvedéseink, fájdalmaink mértéke. Az orvosokból kimondatlanul is csodált és ugyanakkor gyűlölt emberek lettek, akikbe minden bizodalmunkat vetjük, miközben félünk is tőlük.

Az UFO-knak igen sok fajtáját leírta a „szakirodalom”, amelyek közül éppen azok lettek a „legelterjedtebbek”, amelyek önmagukban is szimbolikusak, és alkalmasak arra, hogy tudattalan érzelmeinket rajtuk keresztül élhessük meg. Létezik például a tökéletesen emberhez hasonló figura, akik állítólag közöttünk sétálnak az utcán. A tőlük való félelemmel a minket körül vevő sok idegentől való rettegésünket, a városi elidegenedést élhetjük át. A szőke UFO tipikus Krisztus-alak, akit ragyogó fény vesz körül. Ők jelentik a megváltást, a békét és a boldogságot.

A legelterjedtebb UFO kicsi, szürke, vagy zöld, nagy szemű. Bizonyos elemeiben olyan, mint egy gyermek – nagy fej, nagy szemek, alacsony testméret –, míg más testrészei egy vénemberre utalnak – penge száj, vézna végtagok, hosszú, vékony ujjak. Hihetetlen intelligenciával rendelkeznek, sokkal többet tudnak, mint mi. Pszichológusok szerint ők olyanok, mint gyermekeink, akikben épp az a félelmetes, hogy a modern technikát rögtön megértik, használják – vagyis bizonyos értelemben többet tudnak, mint mi –, és a jövőnk e technikai vívmányoktól függ, amelyet már csak gyermekeink tudnak kezelni.

Kapcsolódó anyagok:

$$721$$

$$712$$