Egyszóval mennék már le a piacra egy doboz tojásért, és ha már ott vagyok, vehetnék friss szilvát, barackot és paradicsomot is. Tapasztalatból tudja minden férj, hogy ilyenkor a morgolódásnak helye nincs, az asszony úgysem fogja a lisztes kezét lemosni, és átöltözni utcaiba, ha a házastársának csak a kosarat kell a karjára akasztania, meg a családi kasszából némi pénzt adni. Táska le, kosár a karomra, pénztárca a zsebembe és nyomás. Az a pár sarok séta még jót is tesz az egészségemnek, és az a kis nyüzsgés is feldobja az unalmas hétköznapokat.

Nem tudom, más férfiak hogy vannak ezzel, én szeretek kimenni a piacra. Kevés férfi és rengeteg nő. Ez az arány az eladókra is jellemző. Nézem őket a pult mögött és nézem az árujukat. Az egyik helyen kicsit hosszabb a sor, és jellemzően többen állnak férfiak. Aha, csinos, fiatal az eladó! Nem szoktam itt látni, szerintem ő csak nyári beugró lehet. Talán a mama állította be, hogy tanuljon valamit az életből.

Na, nézzük, mi van a pulton, elvégre ezért jöttem. Tojás van 25-ért, szilva 98-ért, a barack 195, a paradicsomnak nem látom az árát, mert úgy áll a tábla, de majd, ha rám kerül a sor, úgyis kiderül. Ide beállok. Nézem a lányt. Divatos csípő nadrágban van: egy feszes kis farmerben. Ahogy megfordul, és előrehajol, látom azt a két kis gödröt a feneke fölött, egy kis árkot mutatóba a popsija tetejéből és a fekete tangáját. Ez izgalmas. Remélem még sokszor hátatfordít, amíg rám kerül a sor.

Aztán ahogy szedi a gombát, és egy kicsit oldalra fordul, a laza trikója oldalról elég sok mindent enged láttatni a formás cicijéből. Amikor pedig előrehajol, hogy a banánfürtből a kedves vevő kívánságára letörjön négy darabot, az előbbi látvány elölnézetből is hasonlóan izgató. Jaj, jaj, hova nézzek? Már biztosan elpirultam. Ennyire feltűnően nem kéne bámulnom. Próbálok másfele figyelni, az előttem állókra például, de ők is azt bámulják, amit én szeretnék, vagy hasonlóan zavarban vannak, ahogyan én is. – Szép az árú, igaz-e? – kérdezi az előttem álló úr felém fordulva.

– Meghiszem azt – válaszolom cinkosul rákacsintva. 

– Tegnap is itt vettem a barackot és még az este benyomtuk az egészet.

Hoppá, ez lehet, hogy másról beszélt. Impotens hülye.

– Szívem szerint, azt a két hamvas nagy barackot vinném haza, amit a trikója rejt – néz rám újra, és most ő kacsint.

Mégsem impotens, de azért hülye. Nem akarom a diskurzust folytatni, mert a pasas túl harsány, és látom, hogy az előttünk állók rajtunk mosolyognak. Szépen állunk. Ezek mind csak a szemüket akarták legeltetni ezen a bájos teremtésen. Fúj, én nem ilyen vagyok. Én a szépséget kerestem benne és nem a szexuális tárgyat. Nem mondom, azért észrevétlenül próbálom a bájait kilesni, csak hát nincs nálam a froncsúrozott napszemüvegem, amivel sokkal bátrabb lennék. Sajnos rám kerül a sor, pedig még ácsorognék egy kicsit. 

– Kérek tíz tojást, egy kiló szilvát, barackot és paradicsomot.

Megfordul, lehajol, látom megint a két gödröt, megnézhetem a cicijét oldalról, amikor árut szed, és elölről is, amikor előrehajolva segít a kosaramba pakolni. Fizetek, aztán elégedetten indulok haza. Otthon kirámolás, pénz visszaadás.

– Mi került ennyibe, hogy a kétezerből csak kétszázötven maradt?

– Összefutottam egy barátommal a piacon, és meghívtam egy sörre, meg egy lángosra. Olyan rég nem láttuk egymást. Megbeszéltük, hogy holnap visszahív. Csak ne rakd el nagyon azt a kosarat!