Mi is az elterelés? Az elterelésnek nem az a célja, hogy megdorgálja a fiatalokat helytelen viselkedésükért, hanem az, hogy részletesen megismerje őket és az egyénhez simuló módszerrel megpróbálja a helyes irányba terelni az eltévedt báránykákat. Kinek van rá szüksége? Kinek kötelező részt venni benne? Ki végzi az elterelést?

Az elterelést a különböző segélyszervezetek végzik, ahol is önkéntesek segítik a problémával küszködőket. A jó önkéntes rendkívül türelmes, segítőkész, barátságos és higgadt. Hogyan is zajlik egy ilyen elterelés? A problémás fiatal vagy saját elhatározásából jelentkezik az elterelésre, vagy a hatóságok (a kerületi rendőr-főkapitányság) ajánlják fel a heti kétszeri megjelenést.

De ne ugorjunk ennyire előre! A heti kétszeri (esetleg többszöri) megjelenéskor a nebulókkal leginkább beszélgetnek, megkérdezik miért nyúlt a kábítószerhez, tetszett-e neki, szeretné-e a jövőben is folytatni a tiltott tevékenységet. Kérdeznek családi hátterükről, hátha fellelik az okot, amiért hozzányúlt a drogokhoz (sokan a borzalmas családi háttér miatt fordulnak a tudatmódosítókhoz). Természetesen kérdeznek az elmúlt napokról, hogyan érezte magát, mi jót csinált a hétvégén stb., ezzel barátságos környezetet teremtve.

Az első pár alkalommal természetesen védőpajzsot rántanak a kis felnőttek – de még az idősebb korosztály is –, s nehezen nyílnak meg az önkéntesek előtt, ám a többszöri megjelenéssel és barátkozással egyre nyíltabbá válnak. Az elterelés vége felé egy személyiségtesztet töltetnek ki, amiből tökéletesen meg tudják már határozni, hogy az adott egyén milyen is valójában. A változtatáshoz tehát a legnagyobb lépés, hogy megismerjük önmagunkat, s ez nem csak a helytelenül viselkedő tinédzserekre, hanem ránk, dolgozó felnőttekre is igaz.

Vannak, akik nem törődnek az elterelés eredményével, s folytatják régebbi életvitelüket, de van olyan fiatal is, aki abba sem hagyja az elterelés alatt a kábítószerezést. Ám vannak olyan kamaszok is, akik egy életre elfelejtik, hogy valaha is kipróbálták a tudatmódosítókat. Az ő életükben általában pozitív traumaként hatnak az elterelések. Ők azok, akiknek valamilyen dolguk akadt a rendőrséggel, s hogy ne induljon eljárás, majd bírósági per ellenük, inkább vállalják a fél éves lehetőséget.

Az elterelés tehát egy esély arra, hogy a jó irányba forduljon, aki eltévedt, ám az előrelépést nem erőltetik rá az egyénekre. Az önkéntesek a lehető legtöbb módszerrel próbálnak segíteni, de az ő határaik is meg vannak szabva. A változtatás az illetőkön múlik.

Kapcsolódó anyagok:

$$588$$