A skarlát kórokozói szoros érintkezés útján terjednek, de elég, ha egy skarlátos gyerek óriásit tüsszent csemeténk arcába. A legérzékenyebb területek a torok és a nyálkahártya. A bárányhimlővel ellentétben, játékokon, tárgyakon nem tapadnak meg ezek a bacilusok.

A skarlát kilóg a többi ismert fertőző gyerekbetegség sorából, mert hiába esünk át rajta, bármikor újra elkaphatjuk. Tehát nem alakul ki védettség, és oltás sincs ellene. A sterptococcus pyogenes nevű baktérium a tettes azért, ha megbetegszünk. A lappangási idő igencsak rövid: fél nappal a megfertőződés után már jelentkezhet a betegség, de legkésőbb a negyedik napra felbukkannak a tünetek.

Az első nap torokgyulladásra még gyanakodhatunk: a kicsinek fáj a torka, lázas. Étvágya nincs, azonban a nyelvén kialakuló fehér lepedék elárulhatja, itt nem egyszerű megfázásról van szó. Másnap a nyelv jó piros lesz, ezért málnanyelvnek is nevezik.

Két három nap után vörös egybefüggő kiütések – innen ered a vörheny kifejezés –, lepik el a  törzset, a hajlatokat, a tenyeret és a talpat. Érdekes módon a száj körüli részt a kiütések elkerülik, és szerencsére sehol sem viszketnek. A kis beteg panaszkodhat hasfájásra is, esetleg hányhat.

A skarlátot ma már antibiotikummal kezelik. Gyógyszer nélkül is meggyógyul a beteg, de sokkal tovább tart, és az ilyenkor fellépő szövődményei nagyon veszélyesek. Az antibiotikum – általában penicillin – adása hamar eredményt hoz: egy nap múlva már látható a gyógyulás és néhány nap elteltével teljesen gyógyult a csemete. Ilyenkor az antibiotikumot nem szabad abbahagyni, azt tíz napig szedni kell.

A lázcsillapítás és a sok folyadék természetesen nagyon fontos, különösen ha a kicsi a fájós torka miatt inni sem akar, esetleg hány. Az elő néhány napban tartsuk ágyban, és öt hat napig tilos közösségbe mennie – ekkortól azonban már nem veszélyes a többiekre nézve.

Ha nem adunk antibiotikumot, két három hét után szövődmények léphetnek fel. Szívizomgyulladás, ízületi gyulladás, és ritkább esetben egész életét elkísérő szívbetegség alakulhat ki, holott mindeközben kórokozó már nincs a gyerek szervezetében.

Tehát a skarlát egyáltalán nem veszélytelen, sajnos többször is elkapható. Az antibiotikum kúra ugyan lerövidíti a lábadozást és segít elkerülni a szövődményeket, de ennek az az ára, hogy tartós védelem nem alakul ki. Anyáink korában nem adtak gyógyszert, így az immunitás gyakran egy életre szólt. Ezért él a közhiedelemben, hogy a skarlát csak egyszer „támad”. Ez ma már nem igaz.

Kapcsolódó anyagok:

$$2924$$

$$2978$$

$$795$$