A válság, melyben a világ ezekben a hónapokban van, méltó rá, hogy asztrológiai szemszögből is megvizsgáljuk. Az Uránusz bolygóval hozható kapcsolatba. Ezt az égitestet 1782-ben fedezték fel, amikor a francia forradalom kezdetét vette. Utána megváltozott minden. A fennálló világkép alapjában megváltozott. Addig az emberek egy biztonságos és biztos rendszerben éltek. Aki egy földműves családban jött a világra, ott maradt egész életére. Aki kézművesként jött a világra, kézművesként is halt meg. Éppen ilyen természetes volt, hogy egy nemes „kék” vére egy életre biztosította számára a privilégiumokat. Ennek a hagyománynak a francia forradalom vetett véget radikálisan, a guillotinnal.

Azután mindenki tehette, amit akart: nincstelen gazdaggá válhatott, akár elnök is lehetett belőle. Pont ez a leegyszerűsített üzenete az Uránusznak: Ember, ne ismerj határokat! Lépj át rajtuk! Keresd a szabadságot.!

Ez az új szabadság – demokráciánk alapja – vezetett ahhoz, hogy az emberi szellem találékonyságából következően állandóan új lehetőségeit fedezte fel a pénzszerzésnek. Megszületett a kapitalizmus, ahol a többlet a legfontosabb céllá vált: hogyan lehet még több pénzem? Hogyan válhatok nagyobbá, gazdagabbá, hatalmasabbá, hogy szabad legyek, és azt tehessem, amihez csak kedvem van? A morál, az etika, az együttérzés másodrangúvá váltak. Az a boldogság, ha mindent meg tudok szerezni magamnak, meg tudok szabadulni terheimtől és az (anyagi) korlátoktól.

Az egész szempontjából ennek nem lehetett jó vége. Az Uránusz mellett más égitestek is hatást gyakorolnak, melyek mindenesetre a az emberi kapzsiság miatt a háttérbe szorultak. Időről időre azonban az Uránusz hatása is meggyengült. Ez mindig akkor következett be, amikor a bolygó a Halak jegyében járt.

Ez utoljára az elmúlt század húszas éveiben történt. Következménye a gazdasági világválságvolt, az 1929-es fekete csütörtöki tragikus csúcspontjával.

Az Uránusz ismét a Halak jegyében áll – és vele együtt „befürödnek” mindazok, akik túlságosan is ragadnak az uszályához abban a hiszemben, hogy így meggazdagodnak. Egyszerűen kifejezve a válság legelsőnek a ravaszkodókat fogja elérni. Azokat a bankosokat és befektetési tanácsadókat, akik egyre újabb és „zseniálisabb” trükköket találnak ki, csak hogy még több pénzhez jussanak. Dollár-, Euró- és Yen milliókkal zsonglőrködtek, egyre nagyobbra fújták a pénzluftballont – amíg ki nem pukkadt.

Érdekes és találó módon a dráma 2008. szeptember 15-én kezdődött, amikor a legnagyobb amerikai bank csődbe ment. Pont ezen a napon volt Telihold, és a nap szemben állt az Uránusszal. Túl egyszerű lenne azonban csak bizonyos bankokat és tanácsadókat felelőssé tenni. Az egész rendszer, az egész társadalom, mindenki felelős. Vagy nem a pénz a legmagasabb és legfontosabb mérce társadalmunkban? Nem kész mindenki a lelkét is eladni, ha az ár megfelel? Nem kerekedik ki mindenkinek a szeme, ha egy szuper ajánlatról hall, ahol rövid idő alatt milliomossá lehet válni? Hány ember lottózik minden héten abban a reményben, hogy végre gazdag lehet? Valamennyien részesek vagyunk a gazdasági összeomlásban.