Talán azért teszik, hogy ne sértsék meg a partnerüket. Talán azért, hogy hamarabb túlessenek az egészen. Ezer indok létezhet, egy hamis célért…

Minden férfi büszke férfiasságára. Vitathatatlan tény. Büszke, hogy külső nemi szerve van, büszke a méretére, vagy épp szégyenkezik miatta és kompenzál mással – lásd fukszok és terepjárók –, büszke, hogy ki tud elégíteni egy nőt. Ami, tekintve hogy manapság, szerencsére, a szebbik nem egyre inkább tudatára ébred önnön vágyainak és elvárásai vannak, nem kis feladat. De, a férfi megoldja. Attól férfi.

De mi történik, ha mégsem jár sikerrel? Ha mérete, technikája, lelkesedése, szakértelme kevés ahhoz, hogy partnerét alapos, párnaszaggatós, izzadós orgazmusban részesítse. Ha lelkesen pöszmög, abban a biztos tudatban, hogy most aztán emberesen meg…, izé, megmutatja, milyen is a szex, miközben alatta – vagy ahol épp van –, unottan várakozik egy hölgy, hogy kimehessen zuhanyozni, kávét főzni, felhívni a barátnőjét, vagy bármi mást csinálni, csak ennek legyen már vége.

Ilyen helyzetekben sokan csalnak. Nyögdécselnek, biztatják a magát gigantikus olajfúrókútnak képzelő hímneműt, hogy mihamarabb elélvezzen, majd némi művi rángással, sóhajtozással elhitetik vele, hogy fantasztikus volt, hogy ilyet még soha nem éltek meg, hogy a pasas egy csődör és egy bika egyvelege. Közben pedig azon gondolkoznak, hogyan is kell kitörölni a telefonból a számát.

Eltekintve a dolog morális vonzatától, mindenki saját maga dönti el, mikor, hol, mennyit hazudik – de mindenki számára káros a megjátszott orgazmus. Alkalmi kapcsolatnál a nő nem elégül ki. A férfi elhiszi magáról, hogy lepedőolimpikon, miközben a kerületi óvodások versenyén is kiesne. A következő nő pedig, akit a sors az útjába vezérel, ugyanúgy végig fogja unatkozni azt az időt, amit akár élvezhetne is.

Tartós kapcsolatnál idővel kiderül, hogy valami nem stimmel, és ez akkora trauma a férfinak, hogy a tartós egyből átmehet múltbélibe. Az önbizalma összeomlik és olyan bizonyítási kényszer törhet rá, ami könnyen a kapcsolaton kívüli kalandokba hajszolhatja.

A nemi kapcsolat kölcsönhatások fura egyvelege. Két ember megkívánja egymást. Szó szót követ, esetleg koktél koktélt, suta csacskaságok hangzanak el, jó esetben hatásos bókok, majd idővel a függőleges helyzetet felváltja egy tetszés szerinti másik. Állva is lehet persze, de ne vesszünk el a részletekben.

És akkor ugrik a majom a vízbe. A két ember vagy megérzi, mi kell a másiknak, vagy nem. Ha igen, akkor mehet az ereszd el a hajamat.

Ha nem, akkor… akkor meg kell beszélni. Meg kell mondani a magába feledkezve matató és szöszmötölő férfinak, hogy ne ott, hanem amott, ne így, hanem úgy, nem azért, mert ügyetlen, hanem mert úgy jobb. Hogy ne sérüljön a lelkivilága. Minden férfi primadonna. Kényesek vagyunk férfiasságunkra, mert hiúk vagyunk. Ha időben tudatják velünk, hogy valamit másként kellene csinálnunk, mert kedves partnerünk azt úgy szereti, semmi gáz. Ha hosszú idő után szembesülünk azzal, hogy mégsem vagyunk annyira jók az ágyban, hogy nem tudjuk kielégíteni a partnerünket, abból dráma lesz.

Inkább beszélni az elején, mint sírni a végén.