Arra azonban ügyelni kell, hogy amíg pihen a kicsi, ne maradjon a szájában a mellbimbó, nehogy a gyorsan felázzon. Ahogy erősödik a baba, rendszerint gyorsan javul a helyzet, a 4. - 6. héten már erősen, jól fog szopni.

Akad azonban kimondottan lusta csecsemő is. Jól szív, amikor szopik, de mindig abbahagyja, pihen. A gyengeségük miatt renyhén szopizókat hiába próbáljuk kínálni, ébreszteni, ébresztgetni, nem fog sikerülni. A lusták gyengéd ébresztése (az arcocskájuk simogatásával, vagy azzal, hogy a bimbót a csecsemő ajkai között mozgatjuk) rendszerint elősegíti a szopást.

E nehézségek átmeneti jellegűek, néhány hétnél ritkán tartanak tovább. Van azonban olyan hiba is, amely huzamosabb ideig is tarthat. Ilyen a csecsemő izgatott, szertelen viselkedése. Mohón esik neki a mellnek, de kevés sikerrel. Minthogy a szopása nem gazdaságos, nem tud leszívni eleget, hamar kifárad, idő előtt elalszik.

Sokat javít a helyzeten, ha az ilyen csecsemőnek szopás előtt néhány kávéskanálnyi lefejt anyatejet adunk, azért, hogy az első éhségét csillapítsuk. Ezután rendszerint nyugodtabban kezd majd hozzá a szopáshoz, és az eredményesebb is lesz.

Van olyan csecsemő is, aki nemcsak mohón, de ügyetlenül is szopik. A tej mellé, vagy helyette nagy mennyiségű levegőt nyel. A levegővel hamar megtelik a gyomra, hamar abbahagyja a szopást, esetleg el is alszik. Alig tesszük le azonban, rögtön sírni kezd, feszíti a hasát, a lábacskáit görcsösen felhúzza, míg végre sikerül egy nagy böffenéssel megszabadulnia a lenyelt levegőtől. Persze, ez nem mindig megy gyorsan, és néha alaposan kifárad a megerőltetéstől. Ez a zavar, amit levegőnyelésnek szoktunk nevezni, elég gyakran fordul elő. Sok kellemetlenséggel jár, és a kisbabák hosszú, esetleg órákig tartó fájdalmas sírásának, ordítozásának többnyire ez lehet az oka.

Ennek a szopási hibának azonban a nyugtalanságon és a fájdalmas síráson kívül egyéb következményei is lehetnek: egyrészt az, hogy a mell nem ürül ki tökéletesen, s ha nem segítünk, el is apadhat: másrészt az, hogy az újszülött tartósan kevesebbet kap szopni, mint amennyire szüksége van, tehát esetleg a fejlődése sem lesz kielégítő.  

Ez a mohóság tartós, makacs hányást, „bukást” idézhet elő. A kiböfögött levegővel együtt ugyanis rendszerint táplálék is kisodródik. A felböfögött gyomortartalom rendszerint nem „sugár-hányásban” távozik, hanem a csecsemő, mintegy kiköpi., „kibukja”

A levegőnyelést nem könnyű megszüntetni. Csak akkor marad el, ha a csecsemő megtanul nyugodtan, helyes ütemben, kiadósan szopni, ehhez, pedig néha hetekre, sőt hónapokra lehet szükség. Valamit lehet segíteni a bajon, gyógyszeresen is, de a legfontosabb a nyugodt, kitartó próbálkozás, olyan eljárásokkal, amelyek a levegőnyelést csökkentik, illetve olyanokkal, amelyek a már lenyelt levegő felböfögését megkönnyítik.

Az ideges csecsemők között elég sokan vannak, akik rossz szokásokat vesznek fel. Pl. megtörténhet, hogy dalt dúdolgatnak neki szopás közben, s erre úgy rákaphat, hogy nem akar szopizni, csak énekszóra. Sőt ez az igénye állandóan fokozódhat, s csakhamar kialakulhat egy komikus helyzet, és az egész családnak szórakoztatnia kell a csecsemőt, csakhogy egyen.

Van olyan csecsemő, aki csak lesötétített szobában hajlandó szopizni. A másik csak akkor, Ha elterelik a figyelmét, mesélnek, játékokat mutogatnak neki, stb. Ismét mások – az előbbivel ellentétben – a legkisebb zörejre, mozgásra abbahagyja a szopást úgy, hogy az egész családnak éberen ügyelnie kell, nehogy valami megzavarja.

Mindez nemcsak azért baj, mert így a szoptatás sokféle „szertartással” és nehézséggel jár, s mert a csecsemő nem, vagy csak hosszas küszködés után kapja meg a neki járó tejmennyiséget, hanem azért is, mert ilyenkor rendszerint tökéletlen a mell kiürítése is. Ha erre nem gondolnak, ha a kiürítést fejéssel nem segítik, könnyen elapadhat az édesanya teje.

A szopást sokszor egészen jelentéktelennek látszó rendellenesség is megzavarhatja. Így pl. az egyszerű nátha oly módon, hogy gátolja az orrlégzést, s arra kényszeríti a csecsemőt, hogy minduntalan elengedje a mellet. Ha az orvos által rendelt orrcseppet alkalmazzuk, rendszerint könnyebb és zavartalan lesz a szopás. Ne használjunk azonban más célra, vagy másnak rendelt orrcseppet. Sőt, még a jól ismert, enyhe hatású szerek, pl. a Naphazolin is, okozhatnak mérgezést, ha gondatlanul, túl nagy adagban alkalmazzuk őket.   A szopást megnehezítheti, illetve akadályozhatja a csecsemő betegsége is. Különösen újszülöttkorban, amikor nemcsak a szopás sikere válhat kérdésessé, de a gyenge ürítés miatt az egész tejelválasztás csődbe kerülhet. Ezt nem szabad tétlenül nézni. Mindig, de ilyenkor különösen, sürgős szükség van az orvos tanácsára, illetve beavatkozására.