A cseppfertőzés lehetőségével különösen a közvetlen közelségben lévők között kell számolni. Így elsősorban betegágynál, óvodákban, bölcsődékben, iskolákban, továbbá mindazon helyeken, ahol több ember tartózkodik, vagy zsúfolódik össze, mint előadótermek, nyilvános szórakozóhelyek, közlekedési eszközök, villamos, autóbusz, stb.

A fertőzés a betegtől 1-2 méter távolságban is pillanatok alatt, egy légvétellel megtörténhet. A cseppfertőzés elleni egyik fontos védekezési eszköz az szájmaszk, ez az orrot és a szájat megfelelően elfedi.

Fontos tudnunk, hogy a csecsemők, újszülöttek erősen fogékonyak olyan kórokozókra, amelyekre a felnőtt ember orrgaratjában rendszerint jelen vannak, s amelyekre a felnőtt szervezete nem fogékony. A csecsemőkre az egészséges ember légutaiból kikerülő baktériumok is fertőzőek lehetnek. Ezért nagyon fontos, hogy a csecsemővel foglalkozó akár  köhécselő édesanya, akár gondozónő, náthás időszakban maszkot viseljen. Influenzás, hurutos állapotban lehetőség szerint ne vegyük kezünkbe a babát, ne hajoljunk fölé, ha látogatóba megyünk hozzá.

A kórokozók a külvilágba jutva, rövidebb hosszabb ideig megtartják életképességüket. Ilyen ellenállóbb kórokozó, pl. a bárányhimlő, kanyaró, vagy járványos fültőmirigy gyulladás vírusa. Ezek a levegőben lévő egészen finom porszemcsékhez hozzátapadva elrepülhetnek nagyobb távolságra is. Ezekben az esetekben tehát a fertőzés nemcsak a beteg közvetlen környezetében történhet, hanem nagyobb távolságban is, pl. ajtó- vagy ablaknyitással elrepülhetnek a kórokozók akár a szomszéd helységekbe is. A fertőzésnek ez a terjedési módja tehát szélesebb területre terjed ki, a járvány szóródására is nagyobb a lehetőség.

Vannak kórokozók, amelyek erősebben ellenállók a külső behatásokkal szemben, és így hosszú ideig életképesek maradnak a külvilágban, pl. a skarlát, és régen a TBC. Ezeknél a fertőző betegségeknél a külvilágba jutott kórokozó tartalmú váladék megszárad, szétporlik, s a porszemcsékhez tapadt kórokozók a légáramlattal ismét a levegőbe jutnak. A porfertőzés lehetőségével is főleg zárt helyiségekben, betegszobákban kell számolnunk. Porfertőzés szabadban vagy utcán nem jön létre, mert itt erőteljesebb a kiszáradás, és a napfény kémiai hatású ultraibolya sugarai a kórokozókat el is pusztítják. A légáramlás folytán a szabadban a fertőző anyag nagymértékben fel is hígul, és már csak emiatt is ritkábban fordul el a szabadban porfertőzés.

A napsugaraknak ezt a kórokozó pusztító hatását mindig fel kell használnunk, a fertőző betegségek elleni védekezésben. A repülő és porfertőzés elleni védekezés célját szolgálja a szellőztetés is, tehát napsugaras, jól szellőzött, tiszta levegőjűnek kell lennie a csecsemő tartózkodási helyéül szolgáló helyiségnek. A napfény baktériumpusztító hatása természetesen, sötét, naptalan utcákban nem nyilvánul meg úgy, mint széles napsütötte utcákon. Valamennyi légúti fertőző betegségnél a kiürülő kórokozó mindig rákerülhet a beteg környezetében lévő különböző tárgyakra, valamint a beteg kezére is. Ezeken a tárgyakon a kórokozó aszerint, hogy milyen ellenálló képességű, rövidebb-hosszabb ideig életképes maradhat. Így ezek a fertőzött tárgyak is közvetíthetik a fertőzést.

Tudnunk kell, hogy a fertőzés továbbterjedésének lehetősége legtöbbször már a betegség lappangó szakaszában is fennáll, vagyis a beteg már a lappangási idő alatt is üríti a kórokozókat. Némely esetben pedig a lappangási idő alatt még fokozottabb is lehet a kórokozó ürítés, mint a betegség kifejlődése után. Emiatt a fertőző-forrásnak időben való elkülönítése is igen nehéz. E körülmények magyarázzák meg, hogy a légúti fertőző betegedések sokkal nagyobb mértékben fordulnak elő, mint a tápcsatorna fertőző betegségei.

A szervezet fogékonysága általában ezekre a fertőzésekre igen nagy. A kórokozóknak nagymértékű szétszóródása miatt a fertőzés már rendszerint a korai gyermekkorban megtörténik, a betegségek elszenvedése sokszor egész életre szóló védettséget hagy maga után.

Ezért van, hogy az fertőző betegségek egy részét gyermekbetegségeknek szokás nevezni, mert a legtöbben már gyermekkorban átesünk rajta, védetté válunk, és felnőtt korunkban nem kapjuk meg, pl. a kanyarót, vagy bárányhimlőt. Természetesen, ha valaki nem esett át ezeken a fertőző betegségeken, felnőtt korban is megkaphatja.