A krízis jöhet váratlanul, szinte rátör az emberre. Minden rendben megy azt hiszed, hogy nincs semmi probléma, tervezed a következő napokat, heteket, hónapokat, netán éveket, azután egyszer csak hirtelen leáll a gépezet.
Nem tudsz mit kezdeni magaddal, nem tudsz továbblépni. Csak alapos és mély kutatás után derül ki, hogy csak a felszínen volt minden rendben, és a mélyben már régóta gyűltek azok a problémák és elintézetlen dolgok.
Ezek következményei pedig gúzsba kötik az embert. Ebben az esetben a krízis az ember, az egyén hibájából történt, maga okozta magának, elsősorban mulasztásaival. Krízist okozhat a környezetünk is, a másik ember is. Olyan viselkedéssel, meg nem értési formával, amire nem számítunk. Meghökkenünk, és várjuk azokat a reakciókat, amelyek megszokottak tőle, tőlünk. Ezúttal azonban nem ez történik, a környezetünk megmakacsolja magát, és elkezd más törvények, előttünk eddig még nem ismert szabályok szerint viselkedni.
Azt hittük, ismerünk valakit, évekig, esetleg évtizedekig együtt éltünk vele, minden szavának, gesztusának, rezdülésének, rebbenésének tudjuk a jelentését. Most mégis szokatlan dolog történik. Valamit teszünk, ami nekünk természetes, és elvárjuk társunktól, hogy ő is annak vegye, mint eddig mindent, és most nem az történik. Súrlódások vagy egyértelmű szembenállás, szembeszállás következik. Vagy egész durva formában megtagadja az együttműködést, netán az együtt élést is. Nem értjük, és krízisbe kerülünk.
A régiek évszázadokkal, esetleg évezredekkel ezelőtt a hatodik háznak elsősorban ezt az oldalát ismerték. Úgy hívták: balsors, latinul mala fortuna, görögül kaké tüché. A mala fortuna szó szerinti fordításban rossz szerencse, a magyar megfelelője igen frappáns: balszerencse. Érdemes egy kicsit már azon is elgondolkoznunk, hogy a balsorsra nincs önálló kifejezés, csak a szerencse ellenjelzősítése, a „bal” kifejezéssel. Az ember mindig valami jót vár. Szerencsét vár, életének jobbra fordulását. Olykor azonban mégsem az történik, következik, hanem valami rossz.
És furcsa, hogy akkor sem azt mondjuk csupán, hogy rossz, hanem azt mondjuk, balszerencse. Ilyen erős lehet az emberben az életösztön, a saját jó sorsában való hit, hogy még a rosszban is benne van a szerencse kifejezés? Lehet, hogy csak azért, mert egyszer lent, egyszer fent alapon bízik abban, hogy a lent után a fent következik? Vagy az ember eredendően tudja, hogy a teremtésből összességében, és végső soron mindig jónak kell kijönni, és a rossz csak ideiglenes, esetleges, pillanatnyi? És hogyan értették, értelmezték a mala fortunát? Egyrészt magyarázza a hatodik ház másik, ősi kínai kifejezése, a locus Martis. Vagyis a Mars isten helye, a Mars háza. Ahol ugyanis a Mars, vagyis ókori jelentésében az erőszak otthon van, ott valami rossz, valami szerencsétlenség történik. Mert a Mars ösztönös, vad és indulatos. Lám, a szerencsétlenség kifejezés is milyen érdekes. A –tlan – tlen fosztóképzőt teszi nyelvünk a szerencséhez. A szerencse hiányával fejezzük ki azt a valamit, ami nekünk nem jó, ami a krízist okozza. Többnyire a balszerencsét úgy értették, hogy rossz történik az emberrel. A sorsa rosszra fordul, rossz cselekedetek sora szövi át életét.
Ha szeretne rendelni egy asztrológiai előrejelzést havi lebontásban, vagy szeretné teljesen ingyen aszcendensét kiszámoltatni, azt megrendelheti a triamos@digikabel.hu e-mail címen, vagy a 06-90-189185 emeltdíjas telefonszámon.