A munkanélküliek száma nem csökken hazánkban évek óta. Ez azt is jelenti, hogy igen sokan kénytelen életmódot váltani – munkanélküliként élni teljesen mást jelent, mint dolgozó, „hasznos” emberként. Ám ennek még egy vonzata van: az emberek nagy része retteg attól, hogy elveszíti munkáját, s belép az „ingyenélők”, a lusták, a szerencsétlenek táborába.

 Egész családokat tehet tönkre a tartós munkanélküliség

Munkanélkülinek lenni olyan, mintha valaki egy nagy gödörbe esne bele. S a gödör fenekén mocsár van: minél tovább van benne az ember, annál nehezebben tud majd kikapaszkodni. Az állás elvesztése után még viszonylag normálisan tud létezni az ember, általában támogatja a családja is, ő pedig elindul munkavadászatra. Egy idő után be kell látnia, hogy ez nem elég, s ilyenkor folyamodnak a munkanélküliek segélyért. Ám hamarosan ez is lejár, s már nem marad más, mint a kilátástalanság, hiszen a környéken lévő összes lehetőséget már feltérképezte az álláskereső, s látja, hogy csak a csoda segíthet már. Ez az a pont, amikor már a család is elkezd kihátrálni a munkakereső mögül. A férj-feleség nem képes a saját egyetlen keresetéből ellátni a családot, így egyre feszültebb lesz az otthoni légkör, nő a veszekedések száma. A távolabbi rokonok türelme is elfogy, és hamar megbélyegzik a nem dolgozó embert. Ez a folyamat – vagyis ahogy a tartósan munkanélküliek száma állandósul –, az egész országra negatív hatással van, mert ők azok, akik kénytelenek feketemunkát vállalni, vagy megpróbálják magukat lerokkantosítani – pénzkereseti lehetőséget keresnek, bármi áron. Pedig még azok a szerencsésebbek, akik képesek ilyen nem legális pénzforráshoz jutni, ugyanis akiknek ez sem sikerül, azok családja, illetve önértékelésük, sőt, sokszor személyiségük is sérül. Az állandósult sikertelenség, a megvetettség érzése erős stresszt okoz, amely hatására például az immunrendszer is legyengül: a munkanélküliek sokkal betegesebbek, mint dolgozó társaik! Ez viszont már magára a munkakeresésre is kihat, hiszen egy beteges ember sokkal kevésbé tud jól elhelyezkedni. A stressz másik levezetési módja, ha az illető valamilyen deviáns viselkedésmódot vesz fel, a leggyakrabban a pohár után nyúlnak. A rendszeres italozás viszont nemcsak hogy csökkenti a munkába állás lehetőségét, hanem teljesen ki is zárja, vagyis az alkoholba menekülő munkanélküli tulajdonképpen végérvényesen lemond arról, hogy valaha is dolgozzon. A reménykedő munkanélküliek pedig sokszor a szerencsejátékban látják az egyetlen esélyt, hogy kikeveredjenek szorult helyzetükből. S mivel ez is csak a pénzt viszi, s nem hozza, csak tovább romlik életük, miközben lelkileg a remény és a reményvesztettség között őrkődnek fel.

A jó szakképzettség sem biztos támasz:

diplomával sem könnyű állást találni.

  Az így kialakított életmód  – fekete munka, betegeskedés, alkohol, szerencsejáték  –, határozza meg, hogy miként is vélekedik a társdalom a munkanélküliekről: szerencsétlen, lusta, lelkileg is beteg emberek, akik megérdemlik a sorsukat. De közben a félsz ott lapul szinte mindenkiben: én is bármikor ebbe a táborba kerülhetek!