A teát írásos formában először az i.e. III. században említik. Egy tekintélyes kínai sebész a teát ajánlotta az éberség és a koncentrációs képesség javítására. A teát az i.sz. III. századig gyógyszerként vagy vad teacserjék leveleiből készült főzetként használták. A IV-V. században Kínában gyorsan növekedett a tea népszerűsége, és a Jangce folyó mentén újabb és újabb ültetvények jelentek meg. A teát királyoknak kínálták ajándékként és a más országokkal folytatott kereskedelem értékes árucikke lett. Idővel a kínaiak kifejlesztették a zöld teát. A fekete teával ellentétben a zöld tea készítéséhez nem fermentálják a leveleket (a levelek nedves környezetben való erjesztése és oxidálása), így könnyebb az aromája és jobban oltja a szomjat. További fejlesztések eredménye volt a vörös tea (Oolong), melyet csak részben szárítanak, és a fekete tea, melyet teljesen fermentálnak, így több benne a színanyag és erősebb. A fekete tea emellett jobban eltartható, aminek például a hosszú európai szállítóút miatt nagy jelentősége volt.

Az első kínai tealeveleket még nyitott edényekben forralták fel. A Ming-dinasztia idejében (1368-1644.) azonban felismerték, hogy a tealevelek forró vízben való áztatása eredményezi a legjobb íz hatást. Ezért egy fedeles edényt kezdtek alkalmazni, amely megtartotta a meleget. Bár az edényt eredetileg a bor felforralására használták, remekül használható volt teafőzésre is. A teaforraló edénynek ebből a kezdetleges példányából alakult ki a híres kínai porcelán mai formája.

A japánok a buddhista hittel párhuzamosan kialakítottak egy ünnepélyes ceremóniát, melynek neve Chano-yu. A mai napig is gyakorolják ezt a japán kultúra magjának számító hagyományt.

1900-ig az éves angol teafogyasztás 100.000 tonnára növekedett. A teázás a délutáni teázás szokásával – könnyű étkezés ebéd és vacsora között – a brit hétköznapok máig fontos részévé vált. Anglia az egy főre jutó éves 3,2 kg-os teafogyasztásával csak a hetedik az európai ranglistán. Az írek az elsők. 1998-as adatok szerint a világ első teafogyasztója Paraguay, ahol fejenként 11,7 kg fogy évente. Ez nagyjából fejenként napi 15 csészének felel meg.

A leszüretelt teát a régi kínaiak tizenkét műveletnek vetették alá. Ma a leveleket hervasztják, sodorják, többé-kevésbé fermentálják és szárítják. A feldolgozott tea legismertebb típusai a következők: <>

Fekete tea - Főként Afrikából, Kínából, Srí Lankából és Indiából kerül a boltokba.

Zöld tea - Kínában és Japánban nagyon kedvelik. Japánban a sencha a legnépszerûbb, Európában talán a kis, tömör labdacsokká sodort kínai gunpowder-t ismerik a legtöbben.

A részlegesen fermentált teák közél tartozik például az oolung és a pouchong, valamint a dél-ázsiai országokban fogyasztott sárga tea.

Az ízesített teákba növényi illóolajakat, virágszirmokat, fûszereket, szárított leveleket kevernek. A gyógy- és gyümölcsteákból a teacserje levele sokszor ki is marad; ezeket elkészítési módjuk miatt nevezik teának. Ebben a kategóriában klasszikusnak számít például a jázminvirágos zöld tea, a jázmintea, a bergamottolajjal illatosított Earl Grey és a füstölt Lapsang Souchong.

Kapcsolódó anyagok:

$$278$$