Az ország énekesnőként ismeri, pedig valójában a színészet az első számú hivatása. Miközben egyik lemezéből arany, másikból platina lett, szerződése a Nemzeti Színházhoz köti, ahova Alföldi Róbert hívta meg. Jelenleg Csehov Három nővére közül Irinát alakítja, de pocakja már növekszik, úgyhogy szép lassan visszavonul a színpadról. Interjú Péterfy Borival.

Akkor tehát inkább színésznő, mint énekesnő?

Színésznő vagyok 20 éve. Ez a szakmám. Sajnos ma már a színházi színészeket alig ismerik, az számít híres színésznek, aki valami gagyi sorozatban játszik. A popzene sokkal több emberhez jut el, természetes, hogy az emberek inkább innen ismernek. De míg a rock and rollt egyszer biztos abba kell hagyni, színész a halálom pillanatáig lehetek.

Akkor honnan a popzenei/énekesnői ambíciók? Annak idején az Amorf Ördögök nevű zenekarral kezdtél…

Igen, a sors összehozott két nagyon tehetséges, zseniális emberrel: Tövisházi Ambrussal, akivel én azóta is együtt dolgozom, ő a zenekarom vezetője, és Tariska Szabolccsal, aki pedig szövegíró, vagy mondhatjuk úgy, költő. Ők osztálytársak voltak annak idején, ketten kezdtek el zenélni. Mutattak nekem egy számot, mondtam, hogy ez nagyon jó és tök jó lenne bele egy női hang is. Ezután összeraktunk egy lemeznyi anyagot, amire fel is figyelt egy kiadó, így lett az Amorf Ördögök. Ami egyébként nagy sikereket ért el, ha azt vesszük, hogy abban az időben még nem volt az alternatív zenének színtere, az országos rádiók nem játszottak ilyesmit, mégis terjedt a hírünk. Tulajdonképpen szájról szájra adták az emberek.

Miért lett mégis vége és hogy jött a Love Band ötlete?

Az Amorf Ördögök nem volt betervezve, így a velejáró munkát csak félgőzzel tudtam csinálni. A Krétakör Színház tagja voltam akkoriban, ami – bár jellemzően az országban alig ismerték – valójában egy világhírű társulat volt, amivel feloszlásáig bejártuk a világot. Amikor a Krétakör megszűnt, alkalmasnak tűnt a helyzet, hogy megcsináljuk a szólólemezemet, amit már évek óta terveztünk. Ambrus is valami új dolgot akart csinálni és én is. Így született az első Péterfy Bori-album.

Berobbantatok a köztudatba. Kinek szántátok a Love Band zenéjét? Volt koncepció?

Normális zenét játszó, alkotó emberek nem aszerint alkotnak, hogy ki lesz a közönség. Ez egy olyan, a mai, pénz körül forgó világra jellemző termékközpontú gondolkodás, ami nekünk soha sem ment volna. Olyan zenét játszunk, amit szeretünk, és ami nekünk tetszik.

   Fotó: Neményi Márton

Az Amorf Ördögök csak félgőzzel ment, a Love Bandbe már mindent beleadtál.

Mikor a Krétakör megszűnt, még nem volt kidolgozott tervem, hogy merre lépek tovább, és mivel itt volt a zenekar, arra gondoltam, hogy ez lesz a fő csapásirány. Amire nem számítottam, hogy kapok egy ajánlatot a Nemzetiből, Alföldi Róberttől. Elfogadtam, de már úgy, hogy kértem, vegyék figyelembe a Love Bandet is. Az elmúlt 3 évben próbáltam a munkáim között úgy egyensúlyozni, hogy ne billenjen el a mérleg nyelve egyik irányba sem.

Az éneklésen kívül részt veszel a zenekar munkájában?

Az én személyiségem a zenénk motorja, rám íródnak a számok, nekem kell vinnem a hátamon a fellépéseket, de persze ez nem azt jelenti, hogy mindent egyedül csinálok. A legfontosabb ember mellettem az Ambrus, zeneszerző és zenei vezető, ő az agy. Ketten találjuk ki, mi legyen, merre menjünk tovább, egymással egyetértésben.

Kevesen tudják talán, de a szövegek egy részét is te írod…

Az első lemezre még nem írtam szöveget. Kényelmes helyzet volt, hogy nagyon jó szövegírók vannak körülöttem, akik a barátaim és ismernek, tudják, hogy mit szeretek vagy mi áll jól. Tulajdonképpen csak válogatni kellett abból, amit elém raktak. Később aztán, a második albumnál már úgy éreztem, nincs min görcsölni, ezt meg kell lépni. Külső biztatásra és a magam örömére írni kezdtem.

Az életedből, a személyiségedből merítesz. A magánéleted gyökeres változása a zenétekre is hatással lesz?

Remélem, hogy még érettebben és komolyabban tudok az alkotáshoz állni, mint eddig. Általában egy ilyen esemény jó irányba változtatja meg az emberek hozzáállását, de azért alapvetően ez egy kemény zene marad mindig.

Ez a mai az utolsó koncertetek, de - gondolom - nem áll meg veletek holnaptól az élet. Mi jön most?

Egy évre állunk le a tervek szerint, de csak azért, mert annyira nagy a hasam, hogy ezzel már nem feltétlenül jó ugrálni. Ettől függetlenül a színházban évad végéig játszom, forgattam is nemrég, szóval még van dolgom, de szép lassan adok le mindenféle munkát.

Van rá esély, hogy a Love Band nem tér vissza?

Nem hiszem. Esély mindenre van, de szeretnénk folytatni, bár egyikünk sem tudja még pontosan, hogy lesz. A terv az, hogy új lemezzel jövünk vissza, de majd meglátjuk, lesz-e rá idő.

 

Beszéljünk kicsit a babáról: terveztétek?

Egy nő szerintem egész életében játszik a gondolattal, arról már nem is beszélve, hogy – még ha ezt nem is éljük meg tudatosan – a női szervezet úgy van kitalálva, hogy folyamatosan jelzi, mire hivatott. Egy olyan típusú nőnek, mint én, aki munkamániás, megszállott, folyton van terve, folyton viszi valami előre, ez nehéz, mert ilyen szempontból nincs jó pillanat. Elég régóta halogatom, most azonban vagyok annyira szerelmes és vagyok annyi idős is már, hogy úgy döntöttem, tovább nem lehet várni.

A színpadon látható ösztönösséged a magánéletben is működik? Tudatosan készülsz a babavárásra vagy hagyod, hogy maguktól történjenek a dolgok?

Kell készülni, bár én valószínűleg az a típus vagyok, aki az utolsó pillanatban szerez majd be mindent. Nem fogok reggeltől estig bababoltokban vásárolgatni.

Tudtok már valamit a babáról?

Mi is végigmegyünk és átéljük azokat a dolgokat, amiket szerintem minden első babáját váró pár. Fiú lesz vagy lány, mi legyen a neve, stb. Sok mindent tudunk róla, de nem akarom elmondani. Vannak már névötleteink is, de van időnk, ez még változhat.