A legtoleránsabb ember is felhúzza szemöldökét, ha olyan kapcsolatról hall, amelyben a felek között nagy a korkülönbség. Rögtön eszünkbe jut, hogyan is rémisztgettek szüleink a vénülő „cukros bácsival”, mindenki ismer jó pár viccet a „vén kecskéről”, és irodalmi ismereteink is arra késztetnek, hogy kinevessük azt a férfit – vagy nőt –, aki jóval fiatalabb társat akar szerezni magának. Arra neveltek minket – s mi is arra neveljük gyermekeinket –, hogy eleve csak rosszat feltételezzünk az ilyen emberekről, s olyan tulajdonságokat kapcsoljunk hozzájuk, mint például a kéjenckedés, hatalomvágy, feltűnősködés stb., a fiatalabb partnert pedig nyerészkedőnek, hazudozónak, csalfának tarjuk. Persze az is közismert, hogy számtalan híres ember is ebbe a körbe tartozik, például Picasso, Chaplin – és sokan mások – nagypapa korukban választottak maguknak huszonéves partnert. „Nekik szabad!” – mondjuk erre, hiszen a távolból csodált és tisztelt embereknek könnyű megbocsátani, elnézhető, ha nem átlagos életet élnek. Csak deresedő halántékú kollégánktól, szomszédasszonyunktól várjuk el, hogy „normális” legyen. Mégis, mennyire kettősen értékeljük ezt a helyzetet! Egy „vén kecskét” mindeközben egyfajta dicsfény leng körül, hiszen a nő a mai napig „értéktárgy” is. Minél jobb – fiatalabb, csinosabb, szebb, okosabb stb. – partnere van egy férfinak, annál magasabb a férfitársadalomban elfoglalt helye. A feleség, a barátnő ugyanis nem csupán társ, hanem státuszszimbólum is egyben: egy házibulin, társasági összejövetelen, bálon egyáltalán nem mindegy, hogy milyen nőt „vonultat fel” az ember. De ha csupán az motiválja a férfit, hogy fiatal társat szerezzen magának, a kettejük kapcsolatában nem alakul ki szeretet, felelősségvállalás a másik iránt, féltés helyett csupán féltékenykedik a férj. Hiszen pontosan érzi, hogy a lány csak a társadalmi, anyagi előnyök miatt van vele, s ez az összetartó erő nem elegendő. Kettejük viszonyát az állandó erőpróba teszi feszülté, s végül a legerősebb akarat dönt. A felek küzdenek önmagukkal: szabadság vagy jó élet – ez a nő krízise, presztízs vagy békés kapcsolat – ez a férfi belső harca. S egyidejűleg egymás ellen is harcot folytatnak, rendszeressé válnak az érzelmi zsarolások, fenyegetőzések, viták és veszekedések. Ilyen környezetben természetes, hogy a szex sem megy, s míg a férfitársak irigységének legfőbb oka az, hogy fiatal testet birtokol a másik, kiderül, hogy az ilyen férj szexuális élete üresebb és nyomorultabb, mint másoké.