De ugyancsak profán termék is. Vigyázunk ugyan rájuk, ám magunkkal visszük nyaralni, a fürdőkádba, olvasási megszállottak pedig evésközben és akár a vécén ülve is könyvet lapozgatnak.

Jól emlékszem gyerekkoromra, amikor két lapozás közben állandóan az órát lestem, hogy indulnom kell-e már iskolába. Akkoriban olyan sok volt még a gyerek, hogy délután is folyt tanítás, így amikor délutános voltam ebéd előtt és helyett inkább olvastam. Stresszeltem magam, hogy „csak még öt percet, csak még ezt az oldalt…” (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek nem a tankönyvek voltak, s míg kedvenc mese vagy kalandregényeim foltosan, darabokra esve álltak a polcomon, az orosz könyvem még májusban is teljesen újszerű volt.)

Elsősorban az ösztönzött olvasásra, hogy a lakás minden szobájában volt könyvespolc, és bőségesen válogathattam a házi könyvtár 3-4 ezer kötetéből. Minden életkoromban találtam megfelelőt – igaz például a héber és a görög Biblia kevésbé vonzott. Az is noszogatott, hogy láttam: szüleim valóban használják a könyveket. Egy este VIII. Henrikről ment egy film – emlékeztek a régi szép időkre, amikor hétfőn nem volt adás, és egy-egy jó történelmi film az egész országot felbolygatta? –, a végén apám a könyvszekrényhez lépett, levette a 20 kötetes lexikon megfelelő kötetét, és kikereste a filmben szereplő embereket, majd felolvasta, mit tudhatunk róluk. Hétéves lehettem akkoriban – ám felejthetetlen élmény volt.

Apám kedvenc mondása az volt egyébként, hogy „nem az az okos ember, aki mindent tud, hanem az, aki tudja, melyik könyvben nézzen utána”.

Felnőtt koromban a könyvesboltok lettek a kedvenc helyeim. Élvezettel válogattam – amennyire pénztárcám engedte. Pedig milyen olcsók voltak a könyvek akkoriban! A rendszerváltás után rá kellett jöjjek, hogy a könyvek drágák, ráadásul egyre több kellemetlen meglepetés ért. Mára pedig teljes a felfordulás és a téboly a könyvesboltokban, ember legyen a talpán, aki eligazodik, és tud jól választani.

Mert régen csak az volt a gond, hogy a kiválasztott személynek – magamnak, vagy valaki másnak – megfelelő tartalmú könyvet szerezzek be: kellene egy történelmi regény, mert testvérem azt szereti, egy kis pszichológia a barátnőmnek, egy jó krimi a szerelmemnek…

Ma azonban reménytelen vállalkozás bármit is megtalálni. Illetve csoportosítva vannak ugyan a könyvek, ám hogy adott címszó alá mi került be…?

Egyik kedvenc szerzőm – Steven Saylor, aki a római korban játszódó, történelmi alapú krimiket ír – például már került a világirodalom, a lektűrök, a krimik, a történelem, és egy könyvesboltban a receptek (!) közé is. Mivel 8-10 könyve jelent meg magyarul, és igyekeztem mindet beszerezni, ezért szinte oroszlánvadásznak éreztem magam, amikor könyvei keresésére indultam: lesben kellett állni, benézni minden lyukba, minden polcra.

Pedig ez még az egyszerűbb eset, hiszen tudtam, mit keresek. De mi van, ha csak olvasnék valami jót? Nemcsak az okoz gondot, hogy melyik témakör felé induljak el, hanem hogy a legpocsékabbul megírt könyvek a világklasszisok mellett hevernek. Irodalom esetén nem lehet mást tenni, mint minden megtetsző könyvbe bele kell lapozni, el kell olvasni az első oldalt – ebből általában kiderül, hogy egyáltalán olvasható-e a könyv, vagy csak egy rakás kaki.

És mi a helyzet a tudományos könyvekkel? Egely és Eistein egymás mellett, csakúgy, mint Freud és Jung közé ékelődve a „Tíz tuti tipp, hogy boldog légy”. Ahogy egy újságíró írta nemrégiben: nem lehet elvárni a könyvesboltoktól, hogy a „Tudomány” rovat mellé kitegyék az „Áltudomány és népbutítás” címszavakat, és az irodalom esetén sem írhatják ki, hogy itt találhatóak az „Olvashatatlanul rossz” könyvek…

A könyv valóban szép ajándék – ám ne feledjük, hogy ma már a kiválasztás rengeteg időnket fogja elrabolni. Ráadásul, ha tájékozatlanok vagyunk az adott területen, bizony csúnyán mellé nyúlhatunk. S miközben a könyvkiadók és terjesztők egyfolytában arra buzdítanak, hogy vásároljunk minél több könyvet – a valóságban ők vágják a fát maguk alatt azzal, hogy átláthatatlanná teszik az egészet.

Azért ne csüggedjünk. Érdemes ácsorogni kicsit könyvet lapozgatva, akár magunkat akarjuk megörvendeztetni, akár mást. Mert ha jól választunk, egy könyvvel sok-sok boldog órát és okos gondolatot adunk át másoknak, magunknak. Gürizni kell érte, de megéri.