Végre valami jó hír: idén nyáron olcsóbb lesz a gyümölcs!

Zabálhatjuk az almát, szilvát, cseresznyét és meggyet, nem beszélve a barackokról, a dinnyéről és szőlőről. A gyümölcsök nemcsak egészségesek, hanem a nyári hónapokban kifejezetten jók, hiszen sok folyadékot tartalmaznak, táplálóak, könnyűek – vagyis jöhet a kánikula, lédús finomságokkal egyszerre olthatjuk szomjunkat, éhünket. Már csak az a kérdés, hogy mindenki él-e ezzel a lehetőséggel?

Elsősorban a gyerekekre gondolok.

Sok gyerek nem szereti a gyümölcsöket, vagy legalábbis nem mindegyiket hajlandó megenni. A dinnye az általában oké, szintúgy a cseresznye és a szőlő. Kevésbé kedveltek gyermekkörökben a barackok – persze van olyan gyermek, aki imádja –, a szilva és a meggy. És a „jajj nem szeretem” kategóriába tartozik az alma, körte, meggy, ribizli, köszméte…

Bevallom, én sem szeretem az almát. Talán azért, mert hazánk nagy almatermesztő, és gyermekkoromban voltak évek, amikor olyan jó volt az almatermés, hogy a boltban minden vásárlónak adtak egy kilót ajándékba. Mert így legalább nem rohadt meg a raktárakban. Közben pedig karácsony tájékán hosszú sorokban álltak szüleink, hogy narancsot és banánt vegyenek, ugyanis ezeket egész évben csak 2-3 napig lehetett kapni, és igen gyorsan elfogyott a behozott mennyiség.

Igaz meglepetés volt számomra, amikor külföldi utam alkalmával Hollandiában azt láttam, hogy az emberek szinte megőrülnek az almáért. Számukra igazi ínyenc falat a piros ropogós, a fanyarkásabb zöld, az édes sárga… Vendéglátóm büszkén tett az asztalra két darabot mondván, ezt a finomságot direkt az én kedvemért vette a piacom. Akkor fedeztem fel, hogy az alma tényleg jó!

Szóval az alma finom, csak valahogy mi nem becsüljük meg igazán. Pedig olcsó is. Gyermekemet rá is szoktattam a napi egy almára, rengeteget nyerünk ezáltal: egészséges és alig kerül egy héten 100-200 forintba.

Éppen ezért nem is értettem, amikor a tévében hallottam, hogy a magyar gyermekeknek körülbelül a fele soha (!) nem eszik gyümölcsöt. Egy anyuka nyilatkozott, aki szűkös anyagi lehetőségeiről beszélt, és azt mondta: „Nem tudjuk megfizetni a gyümölcsöket, sokszor alig van mit ennünk.”  Kiderült, hogyha nincs elég pénz a házi kasszában, akkor legelsőre a gyümölcsök kerülnek tiltólistára, megelőzve a csokoládét, a chipseket, a kólát.

Megértem én, hogy néha muszáj kényeztetnünk családunkat valami divatos finomsággal – még akkor is, ha üres a pénztárca, és ráadásul az említett termékek rémesen egészségtelenek. De nem lenne célszerűbb azt a kevéske pénzt úgy beosztani, hogy jusson hetente egy kiló almára is? A gyermek is kevésbé éhezne – hazánkban a gyermekek egyharmadáról derült ki, hogy nem kap elegendő mennyiségű és minőségű táplálékot.

Lehet ugyan, hogy a banánon, narancson és epren felnőtt gyermekek számára az alma nem túl vonzó, de egy éhes gyermek, azt hiszem, nem dobná kukába.