Amikor a fények kialszanak, S csend honol messze, az ég alatt, Mikor már nincs más, csak Te és én, A csillagok és felhők mezején. Mikor kezünk halkan összeér, S tekintetünk keresi a másikét, Mikor ízleljük a másik ajkát, S nem feledjük azt az éjszakát. Mikor már újra betör a fény, S rájövök, csak álom volt az egész, Bevallom, mit szívem rég tudott, Szívből szeretlek, s kellesz nagyon.