Sokan kapnak most fejükhöz elborzadva: micsoda? Hogy a férjem hasonlítana az apámra? Kizárt! A nők nagy része pedig titkon abban reménykedik, soha egy percig sem fog hasonlítani arra a házsártos és szigorú asszonyra, aki szeretett párjukat felnevelte. Nos, a kísérletek egészen mást bizonyítanak!

A tény az tény, nincs mit tenni: a szüleink képe már nagyon fiatalon beleég az agyunkba. Ideális esetben már akkor felismerjük őket, amikor még beszélni sem tudunk. Talán ez lehet az oka annak, hogy később is gyakorta megesik, hogy akár öntudatlanul is vonzódunk azokhoz az emberekhez, akik hasonlítanak rájuk. Több nagyszabású kutatást is végeztek a kérdéssel kapcsolatban, melyek mind ugyanazt az eredményt hozták.

 Nem apa és fia, hanem após és vő!  

Az egyik ilyen felmérés folyamán a kutatók 300 férfit és 400 nőt választottak ki, akik mind megfeleltek az eredményesség feltételeinek, vagyis párkapcsolatban éltek és szüleik együtt nevelték fel őket. Az alanyokat arra kérték, hogy mondják el, milyen színű a szüleik szeme és haja és milyen a partnerüké. Miután ez megtörtént és az adatok rögzítésre kerültek, összehasonlították őket, az eredmények pedig jól mutatták, hogy az alanyok jelentős hányadánál a partner külső adottságai megegyeztek az ellenkező nemű szülőjével. Ha tehát egy férfinek az édesanyja szőke és kék szemű, nagy valószínűséggel a párja is az volt. Ha egy nő apja sötét szemű, sötét hajú, akkor férje is hasonló adottságokkal rendelkezett.

Vőlegény és örömapa.  

Ugyanezt a kutatást nem olyan régen itt Magyarorzságon is elvégezték. A Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének eredményei azóta már az egész világot bejárták, a legkülönfélébb női magazinok csacsognak a téma felett, melyben jelentős előrelépést könyvelhetünk el az intézet vezetőjének, Bereczki Tamás porfesszornak köszönhetően. Kutatócsoportjának eredményei egyértelműen rávilágítottak, hogy a párválasztásunk hátterében az ellenkező nemű szülő másolása áll, a feltételezés tehát nem pusztán babonaság. Hogy biztosak legyenek a dolgukban, Bereczki professzor csapata 14 zónát határozott meg az emberi arcon, úgymint szemek közti távolság vagy az orr hossza. A kutatási alap 52 család 312 tagja volt, akiknél ezeket összevetve megállapították, hogy az anyósok és menyek, apósok és vők között számos hasonlóság fedezhető fel az arcvonások tekintetében.

Végiggondolva a lehetőségeket persze még számos kérdés felmerül: például mi a helyzet azokkal, akik korán elvesztették a szüleiket? A professzornak erre is van válasza: mivel ahogyan már említettük is, a szülők képe korán, ötéves korunkig végleg, azaz kitörölhetetlenül rögzül, így ebben az esetben ugyanúgy az ellenkező nemű szülő vonásai lesznek a meghatározóak. Arra vonatkozóan még folynak különböző kutatások, hogy mi történik, ha a szülő-gyermek kapcsolat nem volt felhőtlen, de vélhetően ez a kivétel, amikor az egyébként bizonyított tézis nem állja meg a helyét.

 

Hírforrás: Lifenetwork.hu