Anya mesél…

2010. 11. 08.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan rég történt, élt egy lány, aki küldeni akart az egyik barátjának üzenetet, de megcserélt két számot, így más kapta meg az üzenetet. Egy nagyon kedves fiú volt, aki válaszolt, és felkeltette a lány érdeklődését, megismerkedett vele, hamarosan belészeretett, és a fiú is viszonozta ezt az érzést, de mivel a fiú nagyon messze élt tőle, a lány pedig még nagyon fiatal volt a távkapcsolathoz, így sajnos nem sokáig élvezhették ezt a csodálatos érzést, de azért barátok maradtak. Majd ez a lány állapotos lett és férjhez ment az apukádhoz, és aztán megszülettél te, kislányom. Nagy örömmel töltött el mindenkit az érkezésed, bár még édesanyád nagyon fiatal volt, mikor te születtél, igyekeztem a legtöbbet és legjobbat adni neked, ami akkor tőlem tellett. Bár apukád nem volt sem mintaférj, sem mintaapa, így nem sokáig voltunk együtt, egy év után elhagyott minket, aztán hivatalosan is elváltunk a bíróságon. Ott sok mindent ígért, de sajnos semmit nem tartott be belőle. Aztán nekem szükségem volt valakire, aki meghallgat engem és szeressen, így mindent elpanaszoltam annak a kedves fiúnak, akivel csak véletlenül ismerkedtem meg.

 

Ő próbált vigasztalni, segíteni, amiben tudott távolról, és azon kaptuk magunkat, hogy mindig több és több üzenetet írunk egymásnak, és nem volt olyan nap, hogy ne írtunk volna egymásnak. Egy nap azt írtam ennek a kedves fiúnak, hogy ismét belészerettem, eleinte kételkedett benne és akkortájt ő is sokat csalódott, időt kért tőlem, hogy átgondolja a dolgokat és én is gondolkodjak, hogy tényleg szeretem-e vagy csak a barátságot érzem szerelemnek. Mindketten jól átgondoltuk, és úgy döntöttünk, találkozzunk.

Ekkor találkoztunk először, és csodálatos napot töltöttünk el ezzel a kedves fiúval.

Majd hamarosan ismét meglátogatott minket, te mindig is féltél az idegenektől, de ez a fiú elnyerte tetszésedet, úgy kezelted, mintha az apukád lenne. Aztán hamarosan hozzáköltöztünk, és te apának kezdted szólítani őt, ő lett a te második apukád, aki nagyon szeret téged.

Aztán anya ismét férjhez ment, és hamarosan megszületett a kishúgod.

A mi életünk rendeződött, boldogan élünk, megvan mindenünk, amire szükségünk van, bár édesapád sokszor okoz fejfájást anyának és apának, de eddig még mindig megoldottuk.



Szerző

donna.hu



Scroll to Top