Eljött a hétfő a lányokat elvittem az új iskolájukba, ahol olyan iratot kértek, amit hirtelen nem találtam a táskában, de tudtam, hogy ott van. Elintéztem az iskolát és bementem dolgozni, ahol mindjárt kiborítottam a táskámat és megkerestem a kért papírt, közben megtaláltam volt férjem anyakönyvi kivonatát is. Mivel ez fontos okmány és megírtam neki sms-ben, hogy nálam van és adjam-e fel postán vagy elviszi, ha jön a lányokért. (Nem voltam benne biztos, hogy jönni fog értük). Ez délben volt, este 5-kor szólalt meg a telefonom, ő hívott, hogy majd elviszi az iratot, ha jön a lányokért és mindjárt meg is kérdezte, hogy xy időpont aktuális-e, Kérte a lányokat is a telefonhoz és megbeszélte velük is. Nem kérdezett semmit, nem mondott semmit és nem is dühöngött.
Van egy férfi, aki az osztálytársam volt, azóta pedig nagyon jó barátom, felhívott és elmesélte, hogy még péntek este bement munkából haza felé a kocsmába egy sörre. Ott találkozott a férjemmel, aki megkérdezte, hogy tudott-e erről. Hát persze, hogy tudott, de ő az én barátom, és nem árulta el neki addig sem a tényeket és akkor sem. Megjósoltam előre, hogy első útja a kocsma lesz és azt a kis pénzt ott fogja elverni! December 7-én az anyja felhívta a lányokat, hogy mikor mennek a mikulás csomagért. A nagylányom közölte, hogy nem tudnak menni. A mama megkérdezte, hogy miért a lányom? Mama te nem tudsz semmit? Elköltöztünk – így a lányom. Gondolom döbbenet ült az arcára és mindjárt záporoztak a kérdések, ahogy magához tért a meglepetésből, a fia ugyanis nem újságolta neki. Azóta havonta viszi a lányokat az apjuk, és jobb a viszonyunk, mint volt. Látom rajta a megbánást, udvarol, ajándékot kaptam tőle karácsonyra, ami az utóbbi négy évben nem fordult elő. Azzal a jelszóval hogy: nem vettem neked semmit, mert haragszom rád! Holott, én voltam, aki haragudott az italozós kimaradozásai miatt, és amit természetesen nem hagytam szó nélkül, ezt vette zokon természetesen. Célozgat, hogy kezdjük újra, de eszem ágában sincs. Jól vagyunk és nyugodtak :) Már berendezkedtünk, lassan helyére került minden, mivel munka és iskola után csináltuk az életünket. Mind a két lány lelkesen és boldogan segített.
A karácsonyunk sem volt szokványos: mellettem voltak a konyhában, együtt főztünk sütöttünk, együtt díszítettük a fát és együtt pakoltuk a szerény ajándékainkat a fa alá. Szóval még ez is lehetett szép - viták és sírás nélkül, igaz, most is sírtam, de a boldogságtól és a meghatottságtól. Sokat nevetnek és látszik rajtuk, hogy boldogok és ez számomra minden pénzt megér, nekik már vannak új barátaik az iskolából. Nekem még nem volt alkalmam kimozdulni, de az is hamarosan meg fog történni. Az apjukkal előre egyeztetjük az időpontot, amikor elviszi őket és én akkor fogok társaságba menni.
Na, azért van egy új ismeretségem, egy kolléga, aki udvarol. Nem volt soha nős, nincs gyermeke, pont ideális számomra és az sem mellékes, hogy tetszik is. Egy cégnél dolgozunk, de nem egy helyen. Szolgálati telefonon ismerkedtünk meg véletlenül, amit egy kollégánknak köszönhetünk: őt váltottam egyik reggel, a délelőtt folyamán felhívott, hogy nézzek utána a céges telefonban, hogy kik hívták éjszaka, mert ajánlottak neki egy kiskutyát és szeretne egyet. Jó kollégához híven elkezdtem vissza hívni a fogadott hívásokat, és új udvarlóm volt az egyik szám végén /amit akkor még nem tudtunk/ megígérte, hogy utána néz a kiskutyának. Aztán visszahívott később, ahogy kiderült, hol a kutyus. Egész nap csörgött a telefon a "segéd nyomozó úr" által. Elkezdtünk ismerkedni, kértem, hogy privát telefonra küldjön egy MMS-t, mire ő közölte, hogy nincs számítógépe... kitört belőlem a nevetés, közöltem, hogy MMS-t nem is számítógéppel kell küldeni, hanem telóval :)
Számot cseréltünk ő felhívott, nem másé-e a szám, na meg azt állította, hogy akarta hallani a hangomat. MMS-t cseréltünk, onnantól kezdve áradozott, mennyire szép vagyok stb... Azóta találkozgatunk személyesen is, szinte minden nap. Nagyon kedvelem és nagy szerelem készülődik ebből a kis telefon beszélgetésből. Jóképű, jó a humora és imádja a lányaimat is.
Szóval csak azt tudom ajánlani minden nő társamnak, hogy merjen bele vágni az új életbe, ha a jelenlegi fabatkát sem ér és nem érzi jól magát a kapcsolatában, amiben él! Annál csak jobb lehet! Köszönöm mindenkinek aki a véleményét nyilvánította az írásaimra, sokat jelentett, hogy mellettem álltatok. Ha érdekel valakit a folytatás, jelezze, nagyon szívesen írok még. Nagyon boldog 2009-es évet kívánok minden kedves Donnának és Donnak!
Ildikó
Előzmények:
$$846$$
$$870$$
